A Fidesz és az Orbán-rendszer végtelenül nagy károkat okozott Magyarországnak, amely nemcsak az államilag szervezett lopásban merült ki, hanem a lelkekben, a morálban, az életminőségben a lelki, szellemi és fizikai zsarnokságban. Államjogilag megdöntötte az alkotmányos rendet, ezért a Fidesz nevű szélsőjobboldali, fasiszta pártot be lehetne tiltani, mint a Szovjetunió Kommunista Pártját, nem pedig ellenzékként a parlamentbe engedni. A számonkérésnek ez lenne a minimális formája és az első lépése a rendszerváltás felé. Ennek az elnyomó hatalomnak az ideológiáját, amelynek a nevében tette mindezt, azonnal fel kellene számolni, ehhez új Alkotmány, s az egyházi törvény eltörlése szükséges.
Az Orbán-rendszer alapja a „keresztény-nemzet” és „keresztény állam” ideológiája, amely egy teokratikus állam képében jelent meg az alaptörvény preambulumában, ehhez kapcsolva a Szent Koronát és az ahhoz kapcsolódó hazug legendát is. Az Isten országa nem evilágból való, és ellentétes természete van az evilág királyságával. A kettő nem egyeztethető össze, csak abban az esetben, ha mindkettő funkcióját és természetét meghamisítják. A „keresztény állam” ideológiája, az egyház és az állam összefonódása, teljes mértékben antidemokratikus, emberellenes és keresztényellenes rendszert hoz létre, nevezzék azt a történelemben bárminek. Az Orbán-rendszer is az volt.
Ezt pedig a Fidesz egypárti alaptörvényének kereszténységre hivatkozó preambuluma és az egyházi törvény alapozta meg. E kettő eltörlése és gyökeres kiirtása nélkül szabad, demokratikus, egyenlő jogokon alapuló állam és ország soha nem lesz.
A világnézetileg semleges állam nem jelent egyházellenességet, hanem ellenkezőleg: szabadságot jelent az Isten országa hirdetéséhez és képviseletéhez a keresztény egyházak számára, s az Isten országának a természetét nem változtatják evilág királyságánek természetére. Ezzel az állam megszabadul az ideológiai tehertől, a társadalom pedig az egyéni emberi jogok élvezetével szabadságban és alkotó nemzetként élhet, az egyházak virágozhatnak.
Az Orbán-rendszer egyházi törvénye fertőzte meg és tette beteggé szellemileg és lelkileg a magyar társadalmat. Ebben fejeződik ki a vallási ideológia mindent átható befolyása, ami a kereszténység hazug szólama alatt a propaganda hazugságaival, lopással, elnyomással, lelki, szellemi és fizikai erőszakkal párosult. Ez bizonyítja, hogy ennek semmi köze a kereszténységhez. Az egyházaknak kellett volna leginkább tiltakozniuk a kereszténység meghamisítása és beszennyezése ellen. A kereszténység nem gyűlölet, hanem szeretet, a keresztény állam viszont kirekesztésre, megbélyegzésre és gyűlöletre alapul, mint minden ideológiai állam.
Ezért Magyar Péter új kormányának elsők között kell az egyház és az állam tényleges szétválasztását garantáló egyházi törvényt alkotnia, eltörölve a jelenlegi diszkriminációra és ideológiai államra épülő jelenlegi törvényeket és jogszabályokat. Ez a fundamentuma egy világnézetileg semleges, de minden világnézet számára egyenlő jogokat és szabadságot biztosító demokratikus jogállamnak. Amíg ez nem történik meg, addig rendszerváltásról nem lehet beszélni. A demokrácia és a keresztény állam egymást kizáró fogalmak. Éppen a kereszténység lényege az, hogy azt nem lehet állami eszközökkel és erővel terjeszteni, mert az idegen a természetétől. Ez a lépés a kereszténység legnagyobb támogatása.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy olyan egyházi törvényre van szükség, amely garantálja mindenki számára az egyenlő jogokat és az egyenlő státuszt, hogy a hitét gyakorolja vagy ne gyakorolja, világnézetét, vallását és vallástalanságát kifejezze vagy képviselje. Az állam ideológiai semlegessége mellett biztosítja a felekezeti egyenlőséget, megszüntet minden diszkriminációt. Az egyházakat a civil társadalom részének tekinti, amely szektorsemleges támogatásra jogosult, ha olyan tevékenységet folytat, amelyet az állam más civilszervezetek esetében is támogat. De hitéleti támogatást nem nyújt, az állam semleges. A vallás magánügy.
A felvilágosodás zárta le a „keresztény Európa” sötét korszakát és nyitotta meg az utat a szabadság, az emberhez méltó élet, a keresztény hit virágzása és szabadsága felé. Az állam nem avatkozhat világnézeti kérdésekbe, egyetlen egyház vagy felekezet hitét és vallását sem teheti magáévá és nem erőltetheti senkire. Biztosítania kell a világnézeti szabadságot minden ember és az oktatás számára. Meg kell adni mindenkinek a lehetőséget, hogy gyermekét világnézetileg semleges állami iskolába vagy egyházi iskolába járassa. A kettőt nem lehet összekeverni, miközben az oktatási tevékenységet az állam támogatja. Az iskolákat és településeket nem szolgáltathatja ki az egyházaknak.
Kiindulópontnak tekinthető az 1990. évi IV. törvény a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról, amely a rendszerváltás utáni Magyarország egyik alapvető szabadságjogi törvénye volt, amely biztosította a vallásszabadságot, mint alapvető emberi jogot, s az egyházak érdekében is, elválasztotta az államot és az egyházat. Alapelvei ennek a törvénynek nem veszítették el az aktualitásukat, a részleteket (például az egyházalapítás kritériumait) illetően lehet társadalmi vita alapján és az egyházak bevonásával tárgyalni, de a lényeget meg kell őrizni. Az Orbán-rendszer törvénytelenül vette el vallási közösségek egyházi státuszát és fosztotta meg őket az ezzel járó juttatásoktól.
Ki kell mondani, hogy az Orbán-rendszer önkényuralmi rendszer volt, és más diktatúrákhoz hasonlóan kárpótolni kell azokat az egyházakat és vallási közösségeket, amelyeket az Orbán-rezsim megkárosított. Erkölcsi és anyagi rehabilitációt kell nyújtani mindazok számára, akiket másodrendű, harmadrendű vagy negyedrendű állampolgárrá nyilvánítottak azzal, hogy a hitüket és a világnézetüket, a vallási közösségeiket rangsorolták. A felekezeti egyenjogúság nemcsak jogi szempontból elfogadhatatlan, hanem az emberi méltóság szempontjából is aggályos, és a keresztény értékek megsértését jelenti.
A Magyar-kormány szakítópróbája lesz, hogy világnézeti kérdésekben hogyan és miként foglal állást, s ezt milyen gyorsan iktatja törvénybe. A vallásszabadságról és egyházakról, az egyház és az állam szétválasztásáról szóló törvény olyan alapvető törvény, amely fundamentumként szolgál más jogszabályok megalkotásához, ezért meg kell előznie azokat. Ez megköveteli az alaptörvény módosítását, a keresztény gyökerekre hivatkozó, hamis középkori jogfolytonosságot tartalmazó preambulum haladéktalan eltörlését. A „Tisza Párt” szavazóinak ezt hangosan és határozottan kell követelniük, ha rendszerváltást és szabad országot akarnak.
A vallási kérdések vélhetően az új kulturális minisztériumhoz tartoznak majd. Üdvözlendő, hogy a Magyar-kormány felszámolja az embertelenségi minisztériumot, szétválasztja a kultúrát, az oktatást és a szociális kérdéseket, s önálló kulturális tárcát hoz létre. Az új kulturális miniszter, Tarr Zoltán, politikai kinevezett, aki nem ért a kultúrához, de mint volt lelkész, ért a vallási ügyekhez. Megtapasztalta, milyen az államegyházi lét, miután saját egyházából is kirúgták. Tisztában lehet azzal, mennyire szolgálja az állam és az egyház érdekeit a kettő szétválasztása. Akkor teszi jól a dolgát, ha a kultúrát rábízza azokra, akik értenek hozzá, a világnézetileg semleges állam alapjait azonban lerakja.
Tarr Zoltán felelőssége hatalmas, de a lehetőség is nagy, aminek a részese lett. Történelmi szerepe lehet abban, hogy Magyarország szabad és demokratikus jogállam lesz, vagy a középkor sötétségbe süllyed vissza, ha megtartja a vallási állam bármilyen elemét. Embert próbáló feladat, hogy egy fideszes ideológiát valló miniszterelnök kormányában ne a „keresztény Magyarország” horthysta ideológiája, hanem a felvilágosodás alapelvei biztosítsák az állam, a polgárok és az egyházak szabadságát. Magyarország átka a keresztény nemzet ideológiája. A világban az összes szélsőjobboldali, illiberális fasiszta ideológia ezen nyugszik Moszkvától Washingtonig.
A kétharmados parlamenti többséget arra kapták, hogy ennek véget vessenek. A választók nem újabb ideológiai államra, nem a Fidesz ideológiájára, hanem az ellen szavaztak. A „Tisza” szavazóinak most kell megmutatniuk, amit ígértek, hogy a szabadságot megkövetelik Magyartól. Enélkül pedig nincs szabadság, csak szolgaság. Magyar bizonyíthatja azt, hogy a jobboldalisága nem a magyar átok folytatása, hanem a modern, polgári demokratikus állam keretein belüli működés. Nem zsarnok, hanem hazája szolgája akar lenni. Ez a különbség a keresztény állam diktátorai, császárai és vezérei, s a világnézetileg semleges demokratikus állam megválasztott vezetői között, akik a népüket szolgálják.
A kereszténység érdeke a világnézetileg semleges állam. Aki jót akar az egyházaknak és a kereszténységnek, ezt képviseli. Ez az igazi jobboldali program, s ez a demokratikus minimum. A világnézetileg semleges állam nem az egyház ellen van, hanem éppen a vallásszabadság feltétele. A „keresztény állam” nem vallási kategória, hanem sötét hatalmi eszköz, amely a szabadság ellentéte. A keresztény szabadság ellentéte is, ami nemcsak az államtól független működést jelenti, hanem az Isten országának képviseletét és átélését is. A „keresztény állam” az elnyomás és a gyűlölet ideológiája. Ezen a ponton dől el, hogy Magyarország demokratikus, szabad ország lesz-e. Minden ebből következik.
Ha Magyar Péter ezt az intellektuális szintet megugorja, államférfi lehet belőle. Ha nem, akkor a Fidesz és a NER gyenge, ezért rosszabb másolata.
