Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy birodalom, ahol kétmillió hiszékeny úr és úrnő elhatározta, hogy a dolgok mostantól felfelé esnek, a tehetség nem különbözik a tehetősségtől, Tóth Gabi pedig tud énekelni.
Örültek ám a hiszékenyek, mint majom a falkának, nemzeti önkívületükben feldobták a sityakjukat mind (bukót, munkavédelmit, baseballsapkát, püspöki süveget, királyi koronát, benzinársapkát), és a Minden Szenteket éltették betépve, mert láss csodát, a sityakok nem leestek, hanem bizony felestek. Egészen négy irgalmatlanul hosszú másodpercig. Ugyan a kereszténydemokraták esküsznek, hogy volt az öt is, de senki nem hitt nekik. Jött viszont fizika nagymester, és a négy (vagy öt) másodpercig tartó birodalmat helyreigazította könyörtelenül.
A legelvetemültebbek egy csodával határosan kimerevített pillanatig ugyan még hittek a nemzeti sityakfennmaradás elvében, még egy háromkötetes enciklopédiát is kiadtak hamar ezen a címen, a negyedik szólt volna az inkvizícióról, de már nem maradt rá idő, mert minden erőforrást elvitt a Feszty-körkép nagyságú pannó elkészítése a felesők nemzetségének bejöveteléről.
Ezután viszont lett ám a haddelhadd, ribillió, sőt purparlé, mert minden csúnyán, de leginkább visszavonhatatlanul leesett.
Egyedül az a nyomorult tantusz nem esett le. Akkora volt ugyanis a gyönyörűség a nemzeti mindent feldobálás örök érvényűnek nem nevezhető pillanatában, hogy hiszékenyék kivétel nélkül mindent az ég felé hajigáltak, ami a kezük ügyébe akadt.
Márpedig kézügybe akadásban nem volt hiány. Amíg felfelé nézett mindenki, addig király, bankvezér, frakcióvezető, külügyminiszter és magát feltaláló propagandafőnök eszetlen mennyiségű kamionnal szólította magához a nemzeti közvagyont: aranyrúd-, Gucci zokni- és Porsche-gyűjtemény hagyta el a birodalmat seperc alatt.
Súlyos gyász borult a nemzeti felesés híveire ezután. Mármint arra, aki nem józanodott ki a nemzeti pofára esés kegyetlen pillanatában (a korábban kommunista holdudvari bolondnak kikiáltott közvélemény-kutató 66:25-re mérte a versengő pártok támogatottságának az arányát a visszapottyanás után). Gondolkodnak ám azóta is megállás nélkül a feleső nemzetség elámult és elnyúlt arculatú sokaságai, hogy vajon hol a bánatban romlottak el a dolgok, mit kellett volna jobban csinálniuk, példának okáért 1. nagyobb erővel és laposan dobni felfelé a mindeneket, mert akkor kisebb a gravitáció, és legalább hosszabb a nemzeti dobás, 2. még több ráolvasást mormolni a hajigálás közben, 3. átláthatósági törvény örvén bebörtönözni mindazokat, akik a leesésnek drukkoltak gátlástalanul, 4. leülni az összes fiatallal, akik a felesőhívekkel feleseltek, és elmagyarázni nekik a birodalomból száműzetés terhe mellett, hogy menjenek a jó édes anyjukba, akik már silány valóságshow-kon nőttek fel, ha ugyan nem a taknyukon és a vérükön kellett volna kivezetni őket a hiszékeny-társadalomból jó messzire. Ha nem is fel, de legalább el. Annyira, de annyira megtettek volna mindent így utólag hivatásos hiszékenyék, csak az a méltatlan és kellemetlen leesés ne következzen be, de mindez már a történelem.
A dolgok a helyükre kerültek, már csak a felelősséget kellett volna a helyére tenni, hiszen a négy (vagy öt) másodperc alatt teljesen kifordult magából a világ, az artisták eladták maguk alól a védőhálókat, a kőművesek kidobálták az emeletről levezető sittes csöveket, és a gravitáció nélküli világ a tőzsdén is átárazta a paketteket.
Le és fel teljesen helyet cserélt. Sokan és sokat veszítettek, akik a nemzeti fennműködés rendszerének fennmaradásában hittek, másokat meghurcoltak eretnek gravitációhitük miatt, és mind-mind nagyon idegesek voltak.
De bizony ekkor szétfutottak mind a feleső-felelősök. Egy ember sem volt széles e renegáton, aki szerint eleve irtó nagy baromság volt feldobálni a sityakokat (nem beszélve a vadonatúj Gorenjéről meg a harmincöt éves autópálya-koncesszióról), és alaptörvénybe se kellett volna írni feltétlenül, hogy esetleges (és infernális) leesésük csak és kizárólag a patás csóka műve lehet, a leeséspártiakat pedig a gonosz, és legfőképpen a külföldi háttérhatalom pénzeli a liberális (egyszersmind diplomás kommunista) gravitáció pusztító valóságának a bizonyságára. Még azoknak sem jutott eszébe megkövetni fizika nagymestert, akiknek a fejére egy munkavédelmi sityak esett vissza, az ugyanis a munkavédelem természetéből fakadóan kutya kemény műanyagból készült, és módfelett fejbe tudja kókányolni az embert. A pápai süveg új tulajdonosa járt a legjobban, aki legott egyházat alapított, mert az már sokszor bejött a történelem előtti időkben.
A birodalom szerteszét esett tehát, mert a kötőanyaga egy megveszekedett bullshit volt, amiről históriák, annalesek, egyetemi jegyzetek és háborús túlélők elbeszélései egyaránt megemlékeztek már számos alkalommal korábban. De a hívás nagy volt. „Gyerekek, jó móka lesz, csináljuk! A gravitáció a Nyugat ópiuma”, mondta egykoron a királyi odafennség, mint valamiféle jócskán feljebb való. Mit tegyünk, kérdezték hát egyre-másra a nemzeti fennhéjázás atyamestereinek hívő tömegek. A birodalmi kormány tagjai érezték cefetül, hogy a királyi odafennség felelőssége nehezen elvitatható, és hogy vele pont ugyanolyan nehéz lesz ezek után megújulniuk és új hitet kieszelniük, ha ugyan nem sokkal nehezebb, mint nélküle. A legszebb elméleteket azok a véleményvezérek gyártották szakmányban, akik szerint a kilépett árulók okozták ennek a csoda szép utópiának a vesztét. Volt olyan ex-DJ, aki úgy vélekedett, hogy a királyi odafennség jóhiszeműsége az oka mindennek, mert okkult erők áldozatává vált, egyszer ugyanis száz méternél közelebb ment egy könyvesbolthoz, amiben olyan apokrif irodalmak ontották magukból a rontást, mint az egyenes vonalú egyenletes mozgás törvénye, és egy Newton nevű ipse bizarr tanai. Olyan is elhangzott, hogy lesz még nagy dobásuk a nemzeti felesőknek, és akkor még nagyobbat hajítanak, mert talán ez volt a baj, és amíg Gajdics mester kántál egy tangóáriát az internet borzalmairól, addig építenek egy patriótaparittyát. Ha az sem segít, akkor pedig (vagy amúgy is) oda jutnak, ahol a párt szakad.
Megjelent a Népszava Visszhang rovatában 2026. április 25-én.