A HÉT50

Az ember soha sincs megelégedve a saját és mások munkájával, vagy azzal, amit az élethez hozzáadott. Az emberi élet véges, az elképzelések a végeken messze túl merészkednek. Én magam is sokat előlegeztem annak, amit a szocializmus kezdeti szakaszában csinált.

Kértem például az Előre szerkesztőségét, közöljön egy fényképet öt beharangozó sorral az előadás előtt. Azt válaszolták, hogy csak előadás után közlik, mert ez a szokás. Pedig tudom, hogy a szombati szám mellékletében keretben mindig lejön a Petőfi-ház másnap délelőtti műsora is.

Nagyenyed még egyszer hívta vissza elszakadt és a szülővárosában kevéssé becsült fiát: 1922. októberében, a kollégium 300 éves jubileuma alkalmával rendezett irodalmi előadáson Sipos Domokos A székely tölgy és spanyol gránátalmavirág című elbeszélését olvasta fel.

Különösen becsülték a nagy orrúakat a régi rómaiak. Azt hitték, csak az okos embereknek lehet nagy orruk, s ha valakinek kis orra volt, annak képességeire nem sokat adtak. Nullum nasum habere – nincs is orra – tartották az ostobáról.

Színészeink közül újabban két nagy felfedezése van a filmvilágnak – Bencze Ferenc és Orosz Lujza. Úgy érzem azonban, színházkultúránk, színházképzésünk eredményei megkívánják, hogy a romániai magyar színészek több szerephez jussanak a hazai filmekben.

Az utóbbi évek irodalmát, és különösen Méliusznak ezt a regényét olvasva látom az igazolását annak a közismert ténynek, hogy senki sem írhat meg helyettünk semmit.

A laptípus-cikkekből kiderül, hogy Európa e fertályán is réges-régen túl vagyunk a minden érdeklődést kielégíteni akaró újságokon, mint ahogyan – bár ez lassúbb menet – egyre kevesebb a csupán egyetlen egy sajtóterméket megrendelő és elolvasó fogyasztótípus is.

„A Finnegan eseménymenetét összefogni, közlését megítélni nem lehet, mert Joyce ezt a terjedelmes szövegszerűséget a történések vagylagossága, az embertől emberig eljutó hír tetszőlegessége, a személyiség meghatározhatatlan cseppfolyóssága bizonyítékainak szánta.”

Az élet kialakulásához még az évmilliárdok sem lettek volna elegendők, ha az anyag nem ,,engedelmeskednék” valamiféle matematikai válogatási szempontnak, amelynek jegyében a véletlent a szükségszerűség megnyilvánulási formájának tekinthetjük.

Palmyra, a birodalmakat összefűző utak gócpontja, a béke és az együttműködés szépséges városa egyetlen éjszaka folyamán elnéptelenedett. A templomok, a színházak, a diadalívek romjai ma is szinte olyanok, mint amilyeneknek a római katonák azon a hajnalon láthatták...