Csehi Gyula: Számok vallomása az olvasóról
Az „egy főre eső évi könyvtermelés” jó helyezést adhat valamely országnak. De az egy főre eső könyvmennyiség tényleges megoszlása egész nagy rétegek szellemi kisemmizettségének bizonyítéka lehet.
Tabák Lászó: Navigare necesse est
Az emberek hamar hozzászoknak a szenzációs teljesítményekhez. Ez természetesen egyáltalán nem csökkenti azok tudományos értékét. De ki nyitja majd ki a televízióját a menetrendszerűen induló holdrakéta felszállásának a megtekintésére?
Szász János: Ezt olvastam
Mert nem csupán élni kell. Hanem emberi módon élni. Lermontov idejében a személyiség fölösleges volt. Bellow idejében – a mai Amerikában – a személyiséget felőrli a társadalom.
Bajor Andor Fürészelik a tudás fáját
Én persze nem keresném ilyen messzi a könnyű tudás révültjeit, megfigyeléseim szerint az ilyesmihez éppenséggel semmit sem kell fogyasztani. Elegendő hozzá az eredendően bennünk lévő elfogultság, családi, vallási, nemzeti és egyéni farkasvakság.
Jancsó Elemér: Ligeti Ernő emlékezete
Sőni Pál szép és Ligeti életsorsát nagy megértéssel bemutató bevezetője a regények élén elsősorban a prózaírót mutatja be, azt, akinek első kötetéről Tóth Árpád és Ady Endre írt.
Dankanits Ádám: Eötvös arcképe alá
Az, hogy a kortársai közül műveltség dolgában messze kiemelkedett Eötvös művelődési értékrendjének előterébe mégis a kultúra legrudimentárisabb, legszerényebb műhelyeit, a népiskolákat állította, önmagában is megszívlelendő.
Prológus
A napokban, a Bulandra Színház Igazgatói irodájában találkozott először személyesen s kezdte el a megbeszélést, a közös munka előkészítését a román és a magyar színházművészet két kiváló egyénisége, Major Tamás és Liviu Ciulei.
Huszár Sándor: „Mellékállásom volt a főszerkesztés”
Mi semmiképp se valamilyen felszabadultsági érzettel indultunk, hanem azzal, hogy tudtuk: nagyon súlyos felelősség hárul ránk, bennünket fel akarnak használni arra, hogy a magyarságot úgy képviseljük, ahogy Ceauşescu elképzeli. Ennek tudatában voltunk.
Demény Péter: Saját szövege margóján. Arcképvázlat Horváth Andorról
Olyan ez a pár sor, mintha Horváth Andor belső arcképét olvasnánk. Ilyen görög-francia-angol gentleman volt ő is, a szellem, a stílus, a műveltség, a választékosság, az értelem lovagja, aki írásainak margójára vonult, saját ízlését ritkán hozta szóba.
Ágoston Hugó: Horváth Andor intenzív életei
„Az idő problémájának kulcsa az emlékezet megjelenítő tevékenységében és elvárásainkban van.” Idő azért van, mert mi emlékezünk. És akkor a vergiliusi „fugit irreparabile tempus” is igaz lehet, „tény” lehet, de végeredményben – akárcsak ez a mi hetven évünk – mellékes.