Kiss Jenő: Valóra vált minden jóslatom
Mélyen egyéni költészet a Bacoviáé, amelyet senki máséval összetéveszteni nem lehet; megrendítő híradás egy szenvedésekkel teli emberéletről.
Dankanits Ádám: Merre tart a tudománytörténet?
D. J. de Sola Price figyelmeztet arra, hogy az egyes korok szokványos történeti értékelése a tudománytörténet szempontjából revízióra szorul. A „görög csodá”-val szemben a tudományok fejlődésében inkább egyiptomi, babiloni csodáról kellene beszélni.
Fischer István: A képi tükrözés öntörvénye
A film éppen azért lett milliók művészete, mert nem szorul szimbolikus kifejezésmódra, képletességre,„jelbeszédre” ahhoz, hogy egy gondolatot pontosan közöljön, hogy egy értelmi összefüggést létrehozzon tudatunkban!
Lőrinczi László: Ginzburgot kérdezem
Egyszóval, önarckép-publicisztika ez. Ahogy a piktor festi meg önmagát, legtöbbször mély szembenézéssel, mintha a tekintetével akarna vallani a művészetről, arról, hogy mit és hogyan lát, mit üzen és szuggerál nekünk, akik a képe előtt állunk.
Gálfalvi Zsolt: Talán lehet még értelme
A kudarcos küszködések örvényében légszomjas, az önmagában és munkájának hatékonyságában kételkedő szerkesztő számára némileg bíztató, hogy a bukaresti A Hét hasábjain megjelent írásokból, sorozatokból – a mostoha kiadói viszonyok közepette – egyre több teljesedik kötetté. Talán lehet még értelme az írásnak.
Jancsó Elemér: Olosz Lajos köszöntése
Olosz Lajos hat évtizedes életművével mind a kimondásnak, mind az elhallgatásnak nagy művésze volt s az ma is. Elhallgatta – ha kellett – egyéni fájdalmait, s kimondta azt, amire mindnyájan vágytunk: a szabad, a tiszta emberi élet igenlését.
Persán Béla: Szótárköszöntő
Öröm, hogy egyáltalán köszönteni lehet. Nemcsak azért, mert szükség volt és szükség van rá a legmindennapibb életben. Hanem azért is, mert nem egyszerű újrakiadásról van szó: a szótár készítője szemmel láthatólag modernizálni is igyekezett könyvét.
Fischer István: Film és jelkép
Meg fogjuk látni, hogy e három dolog: valóság, részlet, választás – a film egész gondolatközlő rendszerének alapja, egy olyan beszédmódé, amelynek törvényszerűségeit nem lehet a nyelvi kifejezés formáiból, törvényeiből kiindulva felismerni.
Baróti Pál: Ipu halála
S ezek az igazi gyilkosok lassan megfeledkeznek rettegésükről, elfelejtik halálfélelmüket, a megkönnyebbülés előbb halk mosolyával aztán gyűlöletes elégedettségével temetik, immár nem próbaképpen, hanem hitté, meggyőződéssé lett vágyaikban igazából Iput.
Jánosházy György: Kiáltás a szabadságért
Abban a Spanyolországban, amelyben még mindig számtalan nyílt és rejtett korlát áll a katalán szó útjában, e költészet puszta létével is harcos politikai tett. Ezért mondia J. V. Foix, a legeredetibb, de egyben leghomályosabb jelenkori katalán lírikus: „A költő tudja, hogy minden vers megannyi kiáltás a szabadságért”.