A HÉT50

Valójában Kahlau a brechti balladatípust építi tovább. Akár Brechtnél, itt sem uralkodó az a bizonyos homály, a véres dráma vagy a tragikus összecsapás, de megmarad a versben elmondott történet, az epikus mag, és a történet kibontása mindig ironikus.

Szabó T. Attila „műhelyében” közel fél évszázados lankadatlan, céltudatos fára­dozás eredményeként úgyszólván titokban, csendben felépült egy pompázatos arányú életmű, melynek igazi jelentőségét és értékét most, a Válogatott tanulmányok, cikkek egymás után megjelenő köteteinek fényénél kezdjük értékelni valóságosan.

Mi egy tér? Épületekkel körülvett térség? Városrendészeti egység? Emlékeim, azok, amelyeket itt lejegyeztem és azok, amelyek még valahol ott kavarognak bennem, többről, másról tanúskodnak…

Nemcsak annyival vagyunk szegényebbek, amennyit elvesztünk, hanem annyival is, amennyit nem nyerünk el. Ezért örülök még az olyan nagyon-nem-szeretem „műfajnak” is, mint a szöveggyűjtemények és antológiák, ha rést ütnek nem-ismerésünknek minden idővel dacoló falán.

Az Úr viszont így válaszol: – Neked mindegy, mi történik a várossal, te nem akarsz egyebet, mint hogy igazad legyen. Pusztán ezért kell hát a városnak elpusztulnia, mert te megjósoltad, hogy el fog pusztulni…

E sorok írójának van oka a bánatra és elérzékenyülésre. Konsza tanár úr nélkül sohasem lett volna belőle mikós diák, s úgy élete egészen másként alakul; azt az utat járná minden bizonnyal, amelyet parasztősei előtte kitapostak.

Egy hónappal ezelőtt nálam járt Charles Snow, beszélgettünk erről. Egyetértettünk abban, hogy a „két kultúra" – a természettudományos és humán kultúra – közötti távolság csökkenőben van; legalábbis a „Snow-féle olló” nem nyílik tovább.

Bartha Béla hosszú pályafutása alatt negyvennégy féle vitorlázó- és motorosgépen repült, több mint 1100 órát töltött a levegőben, rekordokat döntött meg s állított fel, teljesítményeivel kinőtt a kolozsvári keretből, bekapcsolódott az or­szágos, később a nemzetközi sportmozgalomba...

Nem a buzgó riporter elírása, hanem tény, hogy a romániai magyar művelődési élet új korszakában, a felszabadulás után Banner Zoltán az irodal­mi színpad felfedezője, avagy – ha úgy tetszik – újrafelfedezője.