Mezei József: Cromwell

Richard Harris-szel egy jellegzetesen angol módra konok Cromwellt játszatott, Alec Guinnes-nek pedig lehetőséget adott arra, hogy szinte örökké statikus beállításban, örökké ugyanazzal a kényszerhelyzettel küszködve – kizárólag arcjátékkal – remek kabinetalakítást nyújtson I. (Stuart) Károly szerepében.

Fischer István: Vissza a moziterem sötétjébe

Nem véletlen azonban, hogy a „nappali mozi” mégsem vert komolyan gyökeret. A terem sö­tétsége hozzájárul ahhoz, hogy a film teljesen birtokba veszi, „monopolizálja” az érzékeket a kép és hang által, elszigeteli, kikapcsolja a nézőt közvetlen környezetéből.

Huszár Vilmos: Tudományos igazságok kutatói

A tiszteletre méltó és komoly témák között időnként derűs fordula­tok következtek. Az egyik dolgozat egy eddig ismeretlen matematikai logikai mű felfedezéséről számolt be, amelynek szerzője Lewis Carroll, az Alice Csodaországban című meseregény szerzője.

Andrei Brezianu: Új hang az angol prózában

Jogos érdeklődés előzi meg Read következő regényét, amely a hírek szerint ősszel jelenik meg és Amerikáról szól. A junkerek és a Dawson atya után remélhetőleg jelentős állomása lesz majd az író pályájának.

Kovács János: Dutka Ákos köszöntése

Dutka Ákos egyébként verseivel jelen volt a váradi irodalom alapítás­nál is, az 1919-1920-as Magyar Szó és Tavasz számos versét közölte, hogy velük is élessze a kialvó holnapos szellemet. Dutka Ákos váradiságának ez is bizonysága.

Fischer István: Múzsák testvérisége, avagy a Szintetikus Nagy-Semmi

Nyilvánvaló tehát, hogy a film „kollektív”, „szintetikus” „polifonikus” művészet. Csakhogy: túl nyilvánvaló ahhoz, hogy ebből valami újat és lényegeset a filmművészetről megtudjunk. A „szintézis­ből” kiinduló teóriák ezért tudták csak a Szintetikus Nagy-Semmit polimerizálni az elmélet lombikjai­ban.

Bandi Dezső: Korondi fazakasok

Az őstehetség-kultusz nem tesz különbséget az alkotás–közvetítés–befogadás, az elkészítés–kivitelezés, az eredeti–másolat–változat mozzanatai és formái között, ami által sok tehetséget megfoszt attól a lehető­ségtől, hogy felismerhesse a művelődés folyamatában esetről esetre elfoglalt helyét és szerepét.

Oláh Tibor: Délibáb vagy tragédia?

Amerikai szakkörökben ezért mai napig sem dőlt el: tragédia-e vagy nem Dreiser 800 oldalas regénye. Irving Babbitt tagadja, hogy az lenne: „Potyára gyötrik itt az embert!” – írja egyebek közt. Mások, ellenkező­leg, kisszerű tragédiának, de tragédiának vélik.

Mikó Imre: Edgár

Teljes erőbevetés nélkül sohasem készül el a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon. Csak a fiatalokra hiába bízzák. Közügy ez is, és éltető feladat annak számára, akinek a neve mindig a szellemi dagályt jelentette.