Lőrinczi László: Színházi képeslap Olaszországból

A rendezővel kapcsolatban legelő­ször is azt kell elmondanom, hogy a brechti szellem és brechti győzelem kétségtelen jeleit tükrözte. Érdekes, hogy micsoda ellenállhatatlan erővel és sikerrel tört be Brecht az olasz színpadra!

Földes László: Íróságom bölcsőhelye az UTUNK

Eleinte ragaszkodtam alapszakmám, a lélektan meg a filozófia tárgyaihoz, írtam hát ilyeneket, a kor divatja szerint: „Az átkos metafizika ellen” vagy „A harcos tudatlélektanért, a mélylélektani misztifikációk ellen”.

LUKÁCS GYÖRGY – Tordai Zádor interjúja

Miután kiosztották az élelmet és ettek a katonák, már lehetett internacionalizmusról és szocializmusról is beszélni. Szívesen hallgatták, és az intervencionisták támadásával szemben nagyon jól megállta a zászlóalj a helyét.

Bajor Andor: Kutya-könyv

Hogyha a kutya kinövi magát, és uralkodó lesz, elnök vagy gumikirály, ne álljon a villanyfák tövében tanácstalanul. Már most, ifjú eb korában alkosson képet a világról, a kutyák utcasarki szövetségéről és a belső szenvedélyről, mely őket tavasszal a nyilvános – sokak számára visszatetsző – közéleti szereplésre szólítja.

Ágoston Hugó: Két merengés (Egyfelől és másfelől)

A legnagyobb mulasztásom azonban talán az, amit többedmagammal kellett volna megtennem: összegyűjteni ismét a lap köré azokat, akik korábban rendszeres és kiváló munkatársai voltak A Hétnek, főleg az első szakaszának, és akik azóta részben pályát (nem ritkán hazát) váltottak.

László Ferenc: Búcsú A Hét 8. oldalától

Az utolsó bukaresti szám kolofonjában Gálfalvi Zsolt főszerkesztő, Kacsir Mária szerkesztő és Ágoston Hugó főmunkatárs képviseli az 1970-es aranycsapatot, a tartalomban ott van az új vizekre evezett, de munkatársként hű maradt Horváth Andornak egy magvas tanulmánya is.

Fodor Sándor: Búcsú (Üzenet az úszó jégtábláról)

Megköszönöm hozzám való türelmüket, kivált a szerkesztőségét, azon belül is Gálfalvi Zsolt barátomét, akivel, Istennek hála, jól szót értettem és aki mindig kellő tapintattal figyelmeztetett, amikor ismételni kezdegettem magam.

Gálfalvi Zsolt: Az olvasóhoz

Fájdalmas volt tudomásul venni, hogy kitűnő és visszhangos sorozatok maradtak abba és egész sor munkatársunk volt kénytelen – egyszerűen a napi gondok miatt – részben vagy teljesen az együttműködésről lemondani.

Zöldi László: A Hét fejfájára

Később, már újságíróként sokszor fordultam meg a szerkesztőségben, még később, szerkesztőként közvetítettem is írásokat és szerzőket az ÉS meg A Hét között.

Majtényi Erik: Eltesszük szilveszterre (Zárójelben)

Igaz, hogy volt egy Heltaink, egy Nadányi Zoltánunk, sőt a nehézsúlyú Adytól is összeállt egy kötetnyi rövid dal egyről-másról, igaz, hogy a francia költészetben ott van Prévert, a németben Morgenstern, Ringelnatz, sőt Kästner...