A HÉT50

Távozásakor már tudjuk, hogy e kor legnagyobb hatású és legvi­tatottabb gondolkodói közé tartozott. A marxista esztétikai és kritikai gondolkodásnak pedig messze társai fölé emelkedő képviselője volt és marad.

Az esszéírás – állásfoglalás; több értelemben is az. Állásfoglalás a dolgokkal szemben vagy a dolgok mellett, állásfoglalás a ráció nevében a diszkurzív intellektus renyhesége ellen, állásfoglalás a telítettség nevében az üresség, a laposság, a banalitásból áradó unalommal szemben.

Az elkeseredett ember, aki egy levéllel korábban istennel helyezte egy szintre, mondván, hogy csak ők ketten segíthetnek rajta, és tanácsaira (amely szándék volt és ítélet) határozott választ küld: ön uram egy kozmikus naiv.

Akik azon tűnődtek: kié hát Tamási, a klerikalizmus foglya-e, a konzervativizmusé, avagy a székelyharisnyás provincialistáké – látva láthatják, miszerint: a mienk, a romániai magyar irodalom halhatatlanja, mindazoké, akik Mikes Kelement is magukénak vallják.

Alkati adottságainál fogva hajlamosabb volt az „érzelmi gondolkodásra”, ahogy Németh László nevezi a hozzá hasonló írótípust: Rousseau-i képlet, aki erős indulati hatások áramában képes alkotni, excitált állapotban érez rá, a rendkívüli hatásokat kiváltó asszociációkra, hasonlatokra, megszemélyesítésekre.

váratlanul összekapcsolódnak az eddig távolinak tetsző tények, az eddig egységesnek hitt fogalomból új meg új fogalmak válnak ki, minden szilárdnak látott dologról kiderül, hogy olyan, mint Herakleitosz napja: mindennap új.

Beszélgetés Dr. Antalffy Andrással, a marosvásárhelyi orvostudományi és gyógyszerészeti intézet tanárával.

Arra a jelenségre szeretnék utalni, hogy a művészi megjelenítéshez szükséges írói bátorságot és következetességet néha az „odamondás” tetszetős, de felszínes mozzanata próbálja helyettesíteni. A dráma valóban a szavak művészete – de a cselekvés-értékű szavaké.