A HÉT50

– Dél felé már kezdtem sajnálni a kezdeményezést – vallotta be később a tanítónő. – A kék szeműek már úgy viselkedtek, mint a legyőzöttek, a barna szeműek viszont vidámak voltak, kitűnően szórakoztak. Semmi kétség, tényleg felsőbbrendűeknek képzelték magukat.

Legnagyobb titka talán az, hogy verse úgy pereg és lélegzik, mint a mai orosz élőbeszéd. Rímei úgy ölelkeznek, természetesen és szenvedélyesen, mint a szerelmesek.

A tiszta mondatok és megfogalmazások mögött titkok rejlenek, amelyeket odaadó figyelemmel kell megoldani. A sok mindenbe belefáradt olvasó legtöbb esetben mégis úgy érzi, hogy a versek megérik a rájuk fordított erőfeszítést.

Felmerülhet a kérdés: egyáltalán hogyan sikerült a bolgár népnek nemzeti létét megőriznie? Az történt, hogy az ország lakossága a sík vidékről behúzódott a hegyek közé, és ott vészelte át a török hódoltság évszázadait.

Összemosolygunk egy sétálóval. Kérdem: mi ez a ház? Nevet, ő angolul beszél, én franciául, végül is megelégszünk annyival, hogy kétszólamú kórusban elmondjuk együtt az Iliász invokációját ógörögül – ez az egyetlen nyelv, amit mindketten „egyformán“ beszélünk.

Ilyen módon a legtöbb szóban, mint valaminő filmmontázsban, egymásra másolódnak, uszályként csatlakoznak, -átúsznak a különböző képek. Némi merészséggel azt mondhatnám, hogy e módszer valamelyest hozzásegít bennünket a szavak mikroszkopikus szerkezetének a feltárásához, emocionális értékük meghatározásához

És ez a gyönyörű, gazdag, egyedülálló Dürer-gyűjtemény mágnesként vonzza a fiatalokat. Természetesen jómagam sem állom meg, hogy be ne lépjek a Dürer-stúdió „próbafülkéibe” – ahol az ember összemérheti arányait a Dürer szerint ideálisnak tartott arányokkal. Mit mondjak? Egy fejjel vagyok magasabb – az ideális férfiúnál…

Az idős művész leterített egy ív papírt a padlóra, agyagedényekből festéket öntött rá, aztán a tenyerével belenyúlt az edénybe, s rányomta a papírra. Majd az ujjait mártotta festékbe, és azokat helyezte gondosan az ívre...

A kritika egy részének, mely Peter Weiss új darabját, a Hölderlint fogadta, a fentiekben nyilván kissé torzképszerűen vázolt lényege az értetlenség, mely nyílt világnézeti ellenszegülésből fakad. Weiss Hölderlin-látomása valósággal provokálja a világnézeti hozzáállást

Sajnos, a tények értékelése során súlyos túlkapások is előfordultak. Magukat tudósnak nevező fantaszták olyan feltevéseket röppentettek világgá, amelyeknek kiindulópontja és következtetése az, hogy a csillagászatban és űrhajózásban minden lehetséges.