Bajor Andor: Kutya-könyv

Hogyha a kutya kinövi magát, és uralkodó lesz, elnök vagy gumikirály, ne álljon a villanyfák tövében tanácstalanul. Már most, ifjú eb korában alkosson képet a világról, a kutyák utcasarki szövetségéről és a belső szenvedélyről, mely őket tavasszal a nyilvános – sokak számára visszatetsző – közéleti szereplésre szólítja.

Ágoston Hugó: Két merengés (Egyfelől és másfelől)

A legnagyobb mulasztásom azonban talán az, amit többedmagammal kellett volna megtennem: összegyűjteni ismét a lap köré azokat, akik korábban rendszeres és kiváló munkatársai voltak A Hétnek, főleg az első szakaszának, és akik azóta részben pályát (nem ritkán hazát) váltottak.

László Ferenc: Búcsú A Hét 8. oldalától

Az utolsó bukaresti szám kolofonjában Gálfalvi Zsolt főszerkesztő, Kacsir Mária szerkesztő és Ágoston Hugó főmunkatárs képviseli az 1970-es aranycsapatot, a tartalomban ott van az új vizekre evezett, de munkatársként hű maradt Horváth Andornak egy magvas tanulmánya is.

Fodor Sándor: Búcsú (Üzenet az úszó jégtábláról)

Megköszönöm hozzám való türelmüket, kivált a szerkesztőségét, azon belül is Gálfalvi Zsolt barátomét, akivel, Istennek hála, jól szót értettem és aki mindig kellő tapintattal figyelmeztetett, amikor ismételni kezdegettem magam.

Gálfalvi Zsolt: Az olvasóhoz

Fájdalmas volt tudomásul venni, hogy kitűnő és visszhangos sorozatok maradtak abba és egész sor munkatársunk volt kénytelen – egyszerűen a napi gondok miatt – részben vagy teljesen az együttműködésről lemondani.

Zöldi László: A Hét fejfájára

Később, már újságíróként sokszor fordultam meg a szerkesztőségben, még később, szerkesztőként közvetítettem is írásokat és szerzőket az ÉS meg A Hét között.

Majtényi Erik: Eltesszük szilveszterre (Zárójelben)

Igaz, hogy volt egy Heltaink, egy Nadányi Zoltánunk, sőt a nehézsúlyú Adytól is összeállt egy kötetnyi rövid dal egyről-másról, igaz, hogy a francia költészetben ott van Prévert, a németben Morgenstern, Ringelnatz, sőt Kästner...

A Hét megszűnése

A Hét megszűnése
Megfelelő anyagi eszközök híján nem lehet a szerkesztőségi koncepciónak megfelelő írásokat biztosítani, nem lehet a szellemi élet eseményeivel kapcsolatot tartani, nem lehet a szerkesztőség munkaközösségét ígéretes fiatalokkal megújítani. ÖSSZEÁLLÍTÁS

Kacsir Mária: Még a lovakat is…

És a kábultan botorkáló, félalvó, félöntudatlan táncosok, mintha villamos áram érte volna őket, tolongva-zsibongva sorakoznak fel a starthoz, hogy a Rendező pattogó, harsány vezényszavára elinduljanak még könyörtelenebb és még bizonytalanabb célok felé.

Farkas Árpád: Gyöngék hatalma

Honnan támad hirtelen mindig az az erő, mely szövetségre hívja a gyöngéket a gyöngékkel, véneket a vénekkel, gyermekeket a gyermekkel, árvát árvával; milyen rejtett mélységekből buggyan föl teljesen ismeretlen emberekben is a sorsközösség-vállalás?