Gálfalvi Zsolt: Az irodalomszociológiától a gyakorlatig

Nincs itt semmi ellentmondás, hiszen a irodalomszociológia éppen a különböző voluntarista nézetekkel szemben érvényesíti a valóban tudományos, a tények felmérésén és elemzésén alapuló szemléletet az irodalom jelenségeinek megítélésében.

Kacsó Sándor: Furcsa Advent Gyergyóban I.

Jegyeztem a panaszokat, talán fontoskodóbban is, mint kellett volna, de közben nyugtalanság kínzott belül, hogy… hiszen megírom én mindezeket, hogyne írnám, ha már ez a mesterségem, de hát lesz-e valami eredménye az egésznek?

Fischer István: Film vagy tévé?

A szemétládát nem kell úgy érteni, hogy a televízióban már eleve nem lehet minőségi kisfilmet produkálni. Hiszen mindkét fesztiválon tévéfilm vitte el a nagydíjat, s a televíziós filmek közül nem egy komoly sikert aratott, nagy vitákat váltott ki.

Csehi Gyula: A könyv szociológiájához III.

A tartós, rejtett, az írástudók számában, a tudás lassú, fokozatos, de feltartóztathatatlan terjedésében megnyilvánuló hatások mellett, amelyeket csak a történelem mércéjén olvashatunk le hozzávetőlegesen, a sajtó, a könyv létezésének fél évezrede során nagy és nyílt csatákban is részt vett.

Sőni Pál: A szétszedett idő

Tóth István egyike azoknak, akik szordinósabb értékelést kaptak eddig a kritikában és irodalomtörténeti összefoglalásokban. Költészete még fölfedezésre vár. E fölfedésre gyönge vagyok én. Pislákoló jelzést raknék le csupán.

Gálfalvi Zsolt: Biztató

A „fiatal kritika” képviselői korántsem egyarcúak, s bár törekvéseikben s főleg az elemzett művek megközelítésének módjában észrevehetünk közös vonásokat, kritikusi egyéniségük, érdeklődési körük máris kezd körvonalazódni.

Kacsó Sándor: A Cenk alatt V.

De mindennél fontosabb, hogy érdekes, olvasmányos lapot csináljunk. A mi legfőbb gazdánk a nyájas olvasó. Az én elvem az, hogy az olvasó szent és – sértegethet… – Ezt most találta ki? – kacagtam elismerően.

Köszöntjük Földes Lászlót

Köszöntjük Földes Lászlót, a kritikust és szerkesztőt, aki egy furcsa földi mértékegység szerint ötvenéves lett. Kívánjuk neki, érje meg A lehetetlen ostroma című kritikai gyűjteménye tizedik kötetének kiadását erőben, egészségben.

Szász János: Ezt olvastam 44.

„atlantis is elsüllyedt / a fuldoklók kiáltásai / elnémultak / a tizedik esztendőben / elesett trója és romjaira / leszállt a por / / a husziták vére / megalvadt / a kövek között / az örmény hegyekben / egyedül kószál / a szél / auschwitz meszesgödrei fölött / zöldel a fű / a mekong partjai között / dagad az ár” (atlantis is).

Titus Popovici: Levélféle Sütő Andráshoz

Szeretnék szólni végül egyik nagy erényedről, amelyért már első találkozásunkkor megszerettelek: magasrendű, rendkívül finom, minden durvaságtól mentes humorodról; annak az emberi közösségnek a humora ez, amelyből vétettünk...