Vita Zsigmond: Képtár Torockón
Malonyai Dezső könyvének torockói részében Kőrösfői-Kriesch Aladár jellegzetes kézjegye igazolja azt, hogy itt sokat dolgozott, és a népművészetet elsősorban itt ismerte meg, mielőtt bejárta volna a Kalotaszeget.
Majtényi Erik: Itthon lenni
sokáig foglalkoztatott a probléma, mint akármely más jelenség, amelynek nem ismerem a magyarázatát. Hogy mitől kerülget a csalánkiütés, valahányszor baedekert, jegyzetfüzetet látok, egy csiripelő-ámuldozó siserahad mellé sodródom.
Szemlér Ferenc: Egy pillanatra…
Vajon ezért volt-e olyan mindent elsöprő sikere Shakespeare-nek? És nem is valami vígjátékának, hanem a Hamletnek! És a fiatal Balázs Samunak, aki címszereplőként fekete palástban koponyával a kezében állott a kivilágított színpadon, és a lélegzetfojtó csöndben szilárdan mondta Arany örökérvényű szövegét.
Sugár Erzsébet: Egy név – hány szerző?
Az 1954–56 között elvégzett első nagy gyűjtés (Bajor Andor, Benkő Samu, Csehi Gyula, Földes László, Gálfalvi Zsolt, Hajós József, Jancsó Elemér, Kallós Miklós, Marosi Péter, Szarvadi Tibor, Széll Zsuzsa, Tordai Zádor, Tóth Sándor munkája) eredményeként felszínre hozott G. G.-írások között nem tűnik fel a Gerő György álnév
Muhi Sándor: Szatmárnémeti – Téli szalon
A tárlat egyik erénye, hogy többen felismerték a kisvárosi képzőművész (tanár, muzeológus, ipari formatervező, szabadúszó) szerepkörét, feladatát, szakmai alázatának jótékony hatását a közösség kulturális életében, és alkotói tevékenységük java részét is ennek szellemében alakítják.
Toró Tibor: Tudományelméleti gondolatok Az ember tragédiájában
Új tudományág van kialakulóban: a tudományok tudománya – tudományelmélet vagy szcientika néven válik egyre ismertebbé. Ugyanakkor rohamos fejlődésnek indult megint a már évszázados múltra visszatekintő tudományfilozófia is. Gondolom, nem érdektelen…
Huszár Sándor: Az Utazó elment
Mennyit rágtátok a fülemet, a szerző, a rendező, mindenki, hogy így kéne meg úgy kéne. Akkor hagytalak, tudod, minden jó ötletet szívesen vettem. De most megmondom: én a dzsungelt szinte mindennap megjártam. És megszereztem a gyémántot.
Kacsir Mária: Egy vidéki apostol vagy „a nép ellensége“
Vadász Zoltán Stockmannja kivételesen jó alakítás, már-már túl a megszelídített szerep lehetőségein. Hangjának rábeszélő melegségében, mozdulatainak lendületében és sutaságában, buzgó jövés-menésében vidéki apostolok sorsát viseli fáradhatatlanul, harapóson és mindig újra lelkesen.
Sütő András: Csíkszentweimari kőtáblák
Nagy dilemmájában Szávai – mint kiderül – már-már megértette, hogy a mindenkori kezdet bátorításra szorul, de megijedvén azután önnön nagyszívűségétől, dilemmájából kikászálódva gyorsan leparancsolta Veress Dánielt a világot jelentő deszkákról.
Szávai Géza: Válasz Sütő Andrásnak
Veress Dániel úttörő szerepe lényegesen jelentéktelenebb, mint Sütő András véli (ha a két világ háború közötti folytatástól vagy a negyvenes-ötvenes évek próbálkozásaitól eltekintenénk is), a Mikes-dráma 1969-ben jelent meg, Kocsis Martinovics-drámája szintén, Páskándi Dávid Ference 1970-ben.