Cseke Gábor: Majdnem krimi

Krimit szimatolok. A fiút kitették túlnan , s tán nem is dolgozik, csak a szüleit hintáztatja? S közben valahol – De hol? És honnan veszi a pénzt félhavonta? Az anyjának becsülettel elszámol… Bandába keveredett? Jó volna elkapni a „tettest“.

Tabák László: Zseniális közemberek

Éppen tegnap olvastam ugyanis, hogy új csillagot fedeztek fel a Sagita csillagképben. A tudományos esemény hőse egy japán könyvtáros, műkedvelő csillagász. Természetesen nem szerepel semmiféle, a tudósokat nyilvántartó jegyzéken, ő és sokan mások csak úgy mellékesen zseniálisak

Ágopcsa Marianna: Érzékeny játék – komputergrafika

Ágopcsa Marianna: Érzékeny játék – komputergrafika
Emberi képmások vagy hétköznapi tárgyak (például telefon) „jelrendszerutánzatai”, finom színharmóniájú kompozíciók, fekete-fehér, erőteljes szerkezeti hatásokra alapozó grafikák. Még a komputerművészet nyelvére „átírt“ Mona Lisa is megtalálható itt.

Katona Ádám: Pentaton metszetek

Katona Ádám: Pentaton metszetek
Érdeme, hogy gyönyörködtet, szépet mer alkotni, amikor a kordivat olykor a rútat követeli, mer harmonikus lenni, amikor a diszharmónia a „modern“. Mégsem primitív, legfennebb nemesen archaikus. Férfias zenét, gordonkabúgást, másutt gúnyosan vidám klarinétsikolyt hallok ki munkáiból

Majtényi Erik: Műhelytitok

Olvasom, hogy a legtávolabbi ismert égitest húszmilliárd fényévre van tőlünk. Meg hogy galaxisunk nagyobbik átmérőjének hossza százezer fényév. Ezeken belül a mi Napunk közepes nagyságúnak számít. A Nap már igazán macskaugrásnyira van tőlünk

Muhi Sándor: Sándor József Attila absztrakt művészete

Muhi Sándor: Sándor József Attila absztrakt művészete
Különleges érzékenységű, végtelenül változatos képzettársításokat elindító kifinomult festői erényeket felvonultató képi világgal ismerkedhetünk Sándor József Attila alkotásai kapcsán. A kiindulópont itt szinte minden esetben a minket körülvevő táj: föld, ég, szél, víz, vegetáció...

Szigeti József: Az igazi Heltai

Mint egyetlen valamirevaló író, Heltai sem fordított szolgaian; átdolgozta forrásait, vagyis „alkalmazta” a megismert új gondolatokat. S éppen ebben van eredetisége nemcsak Heltainak, de valamennyi kelet-európai irodalomnak.

Sőni Pál: Tényirodalmi vonulat

A fikció eltűnésével eltűnik a „quod erat demonstrandum“-kicsengés is: a hangsúly magára a fájdalmasan felsejlő emlékre esik, és nem a benne rejlő tanulságra. Pontosabban: az emlék, a felidézett szituáció, a művészi megmunkálás révén jelentőséggel telítődik.