Posts by Ifj. Ágoston Hugó

„Arra, hogy esetleg meg is halhatnék, mint tüdőbeteg, természetesen sohasem gondolok… Minden jó, ha a vége jó” – ezzel a magára erőltetett derűlátással végződik A rög alatt. Molter Károly elragadtatásában „transzilván naiv eposznak” nevezte.

A mártírium pedig mindig megindító, annyira az, hogy a lélek nehezen lábal ki érzelmi megrendüléséből. A bitófán szél-lóbálta tetemek képe fékezi az értelmet, amely mérlegelni szeretné az áldozat értelmét, vallatóra fogni a történelmet, megkérdezvén tőle: miről is tanúskodik a vértanú?

A kötet anyaga kiérlelt tudományos nézetekről, az adatközlés célszerűen megválasztott módjáról vall, s egy olyan tudósi felelősségről, amely az ismeretlen jelenségekkel kapcsolatos tanácstalanságot, töprengést sem rejti el.

Rég ismert tény, hogy az agy nagysága, súlya semmiféle összefüggésben nincs az intelligenciával. Turgenyev 2000 cm3 űrtartalmú koponyája mellett az Anatole France-é „csak“ 1000 cm3 volt. De a neandervölgyi ősemberé sem kevesebb 1550 cm3-nél.

És ez az ugrásra kész, támadni-rontani ágaskodó Duna, melyet mégis megzabolázunk; ismét csak arra int, hogy a vele való harc, a természet megszelídítése, a civilizáció fölépítése – mindennapjaink programja és gyakorlata –: „ez a mi munkánk: és nem is kevés.”

Valaki a mesterembert dicséri, az ismeretlen ablakost, akire már alig emlékszik a lakó. Talán mintha egy kicsit alkudoztak volna vele, talán tojásrántottával kínálták, talán azt is mondta, vele ne alkudozzanak, ő tudja, mit ér a munkája, majd meglátják…