Erdélyi Lajos: Fényképekkel igazolom majd…

A Küküllő partján, a selyemszövődében az a mester fogad, akit öt évvel ezelőtt, az árvizet követő napokban is fényképeztem. Úgy néz rám, mintha én felelnék a mindent elöntő áradásért. Fénykép: makulátlanul tiszta kék formaruhában dolgozó lány áll a csattogó gép mellett, exportra termel.

Bardócz Gergely: A vonatnak mennie kell

Egyedül a vasúti katonai egységeket hívták segítségül. A helyi lakosságot nem akarták igénybe venni, mert annak aratni, kapálni kell a földeken, roppant nehéz körülmények között. A vasútiak vállalták, hogy önnön erejükből megbirkóznak a hatalmas feladattal.

Bartha Albert: A helytállás napjai

Azon a drámai napon akadtak, akik tétlenül szemlélték az eseményeket: a brassói területrendezési és talajjavítási hivatal öt technikusa – akiket azért küldtek Kőhalomba, hogy mentsék a közös vagyont – nem volt hajlandó a mikrobuszból kiszállni, segédkezni az állatok mentésénél.

Nagy Benedek: „Valami hatalmas erő mozdult meg az emberekben“

Az új cérnagyár – a város egyik büszkesége – kapta az első árhullámot. Már a kora esti óráktól figyelték a vizet, és nem várva felsőbb utasításra, leállították a termelést, és megkezdték a motringok, a csévék ezreinek mentését minél magasabbra – polcokra és gépekre.

Szávai Géza: Képek a káka csomóján

A Sütő Andrásról, Panek Zoltánról írt cikkek, vagy a Bajor Andor művészetének, humorának újdonságait feszegető Humor és elégia józan ítéletű bírálót mutatnak. Mégis érdekesebbek itt is az „esszében fogant“ eszmefuttatások

Muhi Sándor: Mondtál valamit – Győri Sánta Kinga angyala

Muhi Sándor: Mondtál valamit – Győri Sánta Kinga angyala
Angyala nem vádol, nem lázad, nem védekezik és nem támad, hanem egy pillanat erejéig visszanéz, majd szomorúan, csalódottan tovább lép. A szerző ezúttal nem emberi tulajdonságokkal ruház fel angyalokat, hanem angyali tulajdonságokkal embereket.

Gálfalvi Zsolt: Thomas Mann Weimarban

Gálfalvi Zsolt: Thomas Mann Weimarban
Thomas Mann Goethéje emberszabású lángész. Nagysága nem emberfelettiségében, hanem emberi lehetőségeinek maximális kiélésében és vállalásában rejlik. Nem az Olümposzról száll le az emberek közé, hanem képviselőjükként tör fel az Olümposzra.

Szávai Géza: A vidékiségről – Jegyzetek egy ankét kapcsán

1927-ben írta le Gaál Gábor: „A vidékiességről sok téves dolgot beszélnek. Tévedés például azt hinni, hogy vidéki emberek és vidéki tulajdonok csak vidéken fordulnak elő. Tévedés, mert a vidéki ember és a vidékiesség előfordul a metropolisokban is.”

Szász János: Regény és hagyma

Még mindig itt tartunk? Fél tollvonással nem is megkérdőjelezünk, hanem kiiktatunk az irodalmi érvényesség kategóriájából egy egész jelenséget: a modern regényt? De hát mi is valójában ez a rothadt hagyma, hogyan lehet irodalomtörténetileg és esztétikailag meghatározni?

Veress Zoltán: Újra a megismerés

Nem tudom, sikerült-e a fentebb szóba hozott Jókai-művek s a közös emberi sors felfedezésébe torkolló „orosz téma“ példájával dokumentálnom, milyen remek műszer a művészi megismerés, milyen jó iránytű a bizonytalan kérdések homályában.