Puskel Péter: Egy bonviván, aki megirigyelte Ikaroszt

Felesége most bizonyára kikorrigálna: színész-aviatikus – mondaná, és így igaz. A büszke címmel a század elején Molnár Ferenc tisztelte meg, s ez a kettősség, talán nem csalódom, mind a repülés, mind a színjátszás történetében egyedülálló.

Kapusy Antal: Az időskori életérzés III.

Voltaire és Goethe egyetértésben élt korával, Kossuth mindvégig szembeszegült vele. Ami e látszólag ellentétes viszonyulási módban közös volt – az a szenvedély. A megismerés és reagálás szempontjából legtágabban és legésszerűbben értelmezett „kaland”.

Kemény Zsuzsa: Melk

Most ott ül a lépcsőn az Üvegemberke, és még mindig a tenyerén tartja azt az óriási, gyantaillatú fenyőtobozt. És az emberek nyugodtan feküsznek le, ha nem is éppen a tyúkokkal, de korán, nagyon korán. Melk – a huszadik századi rohanásban – a csendes álmok városa...

Szemlér Ferenc: Áprily ürügyén

Néhány felejthetetlenül szép vers, lelkünk részévé vált melódia, amelyet csak Áprily és csak itt Erdélyben írhatott. Ez Áprily Lajos költészete világirodalmi beállításban. Tagadhatatlan érdeme a mi kis erdélyi irodalmunknak, hogy van költője, aki ezt a világirodalmi beállítást elbírja.

Horváth Andor: Kellemes szentségtörés?

Ám mégis ő az, a Búsképű Lovag, kalandjai láttán ismét bűvös körébe von a talány – megszállott, rögeszmés őrült-e vagy egy igaz eszmény tisztalelkű bajnoka? A tömeghatást tekintve korunk első számú művészete a film, s az irodalmat nem a filmesek összeesküvése sodorta veszélybe, ha ugyan egyáltalán veszély fenyegeti.

Huszár Vilmos: A gáláns ideológia (vázlat)

Az erkölcsi cselekvésnek személyes objektumra kell irányulnia. Éppen ezért a keresztény ideológia, hogy erkölcsi jelentést biztosítson cselekvésének, képzelt személyességet tulajdonít a testi vágynak: kísértés, a Gonosz incselkedése stb. Ez a cselekvés azonban a mi számunkra csak képzelt erkölcsi cselekvés.