Gálfalvi Zsolt: Vonzódások (Alkotás és visszhang)

Nem ötletszerűek ezek az írások Balotă gazdag tevékenységében: az egykori kolozsvári és szebeni diák régóta irodalmunk értő, érzékeny és igényes barátja. Az ő előszavával indult útjára a Kriterion román nyelvű kiadványainak sorát megnyitó Fekete kolostor...

Szemlér Ferenc: Búcsú a hangszórótól

A németből (Lautsprecher), esetleg angolból (loudspeaker) henyén lefordított „hangosbeszélő” árasztja el a lapokat, a könyveket, a beszédünket. Kimondani is nehéz, külalakja is otromba, jelentése is bizonytalan, mégis kiszorítja a kecses, jól hangzó, kifejező és természetes hangszórót.

Selinger Sándor: A fizika „forró pontjai”

Feltevődik a kérdés: vajon a tér és az idő mikroszinten is úgy „viselkedik”, mint makroszinten, azaz: kontinuus, vagy pedig valamiféle diszkrét-kontinuus érték? Vagyis megtartható-e a téridő szimmetriája a tér kvantálásával anélkül, hogy az időt kvantálnánk?

Niman Tibor: Az élet színei

Niman Tibor: Az élet színei
Az egyetlen ingerre keletkező érzetegyüttest szinesztéziának nevezik a pszichológusok (ezzel a jelenséggel a stilisztika is foglalkozik). Magyarázata az, hogy az ingerületi impulzus sok átkapcsoláson, ideghálózati váltórendszeren halad át, s egyéb más érzékszervekből jövő és szintén az agykéregbe tartó idegrostokon haladó ingerületi impulzusokkal is találkozik.

Balogh Edgár: Száraz leltárak színes káprázata

hála a szerzőnek és szerkesztőnek, aki férjével, Benkő Samu művelődéstörténésszel és ifjú történész Elek fiával hegyet-völgyet bejárt, hogy számunkra a levéltárakban porosodó összeírások és leltárak nyomán helyszíni jelentést és képet adjon.

Horváth Andor: Irodalom a nyelvek Bábelében

Ez lenne az első összindiai antológia, amely felölelné a tizennégy legfontosabb indiai nyelv költészetét – a vállalkozás újszerűségéről és fontosságáról csak annyit, hogy egyetlen indiai nyelven sincs még az egész indiai költészetet átfogó versgyűjtemény.

Gálfalvi Zsolt: Ünnep (Alkotás és visszhang)

Ünnep volt, pedig csak egyszerűen annyi történt, hogy a kolozsvári Állami Magyar Színház – egy műsorrendjén idestova kilencven éve szereplő remekművel – megnyitotta új évadját, szám szerint a száznyolcvankettediket.

Tabák László: Ostromállapot a tudatomban

Most, az Ostromállapot után érzem, hogy elsősorban önmagam kíméléséért hallgattam, és hallgatni hiba. A gyilkosnak nem szabad hasznot húznia az erőszaktól való ösztönös idegenkedésünkből.

Czegő Zoltán: Quo vadis, Nagy Ervin?

Nekünk határozott pillanatnyi és távlati programunk volt; ha megkeresném, talán még most is megtalálnám itthon valahol. Ugyanis mi – Szilágyi Géza, Fodor Kálmán, Tellman József, Băiaș Liviu, Iliescu Gheorghe és a többiek – szervezett életet éltünk, és annak a szellemét tovább is vittük.