Huszár Sándor: 200.
Kell lappolitika és laperkölcs, amely ezt biztosítja, engedi és célként ismeri fel. Laperkölcs. Új diszciplína. De az erkölcs úgy igaz, ha sok magatartásformában megvalósulva eljut azokhoz, akik a lapot magukénak vallják.
Gálfalvi Zsolt: Gaál Gábor – igény és mérték
A mű mérhetetlenül több, mint a leírt sorok összessége, sőt több a Korunk, majd az Utunk általa szerkesztett évfolyamainál is. Ez az életmű: egy szellemi, írói magatartás, szint és igény értéket és mértéket teremtő, szét- és továbbsugárzó, vallató és vállalásra kötelező példája.
Oláh Tibor: „L’Auberge d’Ancoutza”
Rebreanu megjelenésével a realizmus üli diadalát a román irodalomban, eredeti színfolttal gazdagítva az európai regényírás összképét. Erre a teljesítményre jó ideje gyűjtötték az erőt a Dunának–Oltnak klasszikusai.
Szász János: Béke és háború
Billy tehát menekül, félig tudatosan, félig megviselt tudatának beteges elrugaszkodásai okán; hősünk néha egy másik naprendszer bolygóján vendégszerepel, ahol egy divatos filmszínésznővel együtt az állatkertben mutogatják.
Selinger Sándor: Gravitáció – gravitációs hullámok – antigravitáció
Az antigravitáció gondolatának nyomán olyan gépek szerkesztési tervei készültek el, amelyek megvalósulása az antigravitáció révén fantasztikus lehetőségeket kínálna. Például egyes készülékek a gravitációnak egyes földi testekre való hatását kívánják kikapcsolni...
Szilágyi Júlia: Etikus irodalom II.
Nálunk az irodalom sosem volt csak irodalom. Aki ezen a tájon tollat ragadott, úgy volt tanúja korának, mint ahogy Montaigne a Szent Bertalan-éj vagy Puskin a dekabrista lázadás kortársa volt. Mindig volt ok a kikapcsolódás keresésére, de sosem volt rá mód.
Muhi Sándor: Brutális szatmári brutalista építészet
A hatalmas, nyers betonfelületek félelmet keltenek, de egyben félelemről is árulkodnak. Különben mire valók lennének az ablakokat védő és takaró oldalsó betonlapok, a szűk, könnyen eltorlaszolható bejáratok. A főbejárathoz keskeny, ösvényszerű út vezet...
Marosi Ildikó: Kimondani a kimondhatatlant – Beszélgetés Kovács Györggyel, a kolozsvári Állami Magyar Színház örökös tagjával
Szombaton táncoltunk, vasárnap énekeltünk, hétfőn verses színművet játszottunk, kedden tragédiát, és szerdán már egy újabb bemutatóval kellett biztosítani a további létezésünket. A mi kezdő színészünk évente egy-két szerepnél többet nem játszhat, a bemutatók száma miatt sem.
Nagy István: Egy önéletírásról
Nekem, aki Kolozsvár dolgozóit ismertem közelebbről, most úgy tűnik, hogy a marosvásárhelyi munkások keményebb legények és leleményesebbek voltak s talán fogékonyabbak is, mint annak idején mi. Keményebbek lehettek túlbuzgóságukban önmagukkal és vélt ellenfeleikkel szemben is.
Szilágyi Júlia: Etikus irodalom
„Az olvasót nem szabad becsapni!” – méltatlankodott nemrég egy író kartársa etikáján. „Tévedsz – torkolta le a jelenlevők egyike – az olvasót nem lehet becsapni…” Hosszú távon valóban nem, s rövid távon is az olvasó megtévesztését megelőzi az író megtévedése, önbecsapása.