Posts by Ifj. Ágoston Hugó

Ahhoz, hogy emlékirat szülessék, először rendszerint történnie kell valaminek, amire érdemes emlékezni. Különben a szürke hétköznapok leírása nem hivatásos író tollával, még ha a történész szempontjából értékes adatokat tartalmaz is, unalomba fullad.

Fortinbras szerepét a drámában ő is felismeri, de egészen más értelemben növeli félelmetessé; nem azért hozza színpadra, hogy a kíméletlen vaksorsot személyesítse meg, hanem mint politikai cselszövőt, akinek az intésére seregek állnak készen, talpig fegyverben.

Olvassuk el pusztán a kötetnyitó kis publicisztikát, az Irodalom és szocializmust, mely 1938-ban íródott egy munkáslap számára; olyan árnyalt szemléletről tanúskodik, mely hosszú időre eltűnik majd a művészetek vizsgálatából.

Felmerül itt a vidéki időszaki sajtó fontossága is, ez pedig minden kutatót érdekel. Dr. Csiky János ugyanis többek között ezt írja: „Gyergyóban már a múlt század eleje óta voltak hetilapok: Csík vármegye, Gyergyó, Gyergyói Újság, Székely Szó, Gyergyó vidéke.”

Irigykedve elgondolkoztam egy pillanatra: hát Lászlóffy Ali még mindig fiatal? Bárcsak az lenne (én is fiatalabb lennék akkor)! Persze, az évek számát tekintve az is, hiszen innen van még a negyvenen, költőként azonban már rég a legjelentősebbek között van a helye, életkorra utaló jelző nélkül.

Ma már kitől kérheti számon a városfalak közt fehéredett ember az őstulkot, a kék lóantilopot, a quaggát, a huszonöt év alatt kiirtott Steller-tehenet, a dodo-galambot, a berber oroszlánt, a déli medvefókát? És ki menti meg a kétszázharminc pusztuló emlőst?...

Sipos Domokos nagyon önérzetes volt, még a legnehezebb időkben is; csak olyan segítséget akart elfogadni, amelyet a munkájával kiérdemelt. Különösképpen hangsúlyozta a történelmi hűség fontosságát az elbeszélésekben...

A DNS-molekulák felszínén elhelyezkedő, azt mintegy beburkoló hisztonmolekulák pozitív töltései semlegesítik az előbbiek negatív töltéseit. Ezáltal a DNS-molekulák sokkal tömöttebb elrendeződése jön létre.

– De hisz ön valójában nem is hisz az álmokban... – De igen, írtam két regényt. Olyan emberek indítottak erre, akiket egész közelről, mondhatnám belülről ismertem. Előbb reálisan megoperáltam, aztán megálmodtam őket. – És mit tegyünk mi, akik nem tudunk operálni? – Ne operáljanak.