Muhi Sándor: Sándor József Attila absztrakt művészete

Muhi Sándor: Sándor József Attila absztrakt művészete
Különleges érzékenységű, végtelenül változatos képzettársításokat elindító kifinomult festői erényeket felvonultató képi világgal ismerkedhetünk Sándor József Attila alkotásai kapcsán. A kiindulópont itt szinte minden esetben a minket körülvevő táj: föld, ég, szél, víz, vegetáció...

Szigeti József: Az igazi Heltai

Mint egyetlen valamirevaló író, Heltai sem fordított szolgaian; átdolgozta forrásait, vagyis „alkalmazta” a megismert új gondolatokat. S éppen ebben van eredetisége nemcsak Heltainak, de valamennyi kelet-európai irodalomnak.

Sőni Pál: Tényirodalmi vonulat

A fikció eltűnésével eltűnik a „quod erat demonstrandum“-kicsengés is: a hangsúly magára a fájdalmasan felsejlő emlékre esik, és nem a benne rejlő tanulságra. Pontosabban: az emlék, a felidézett szituáció, a művészi megmunkálás révén jelentőséggel telítődik.

Dankanits Ádám: Kötetlen beszélgetés Victor Săhleanuval

Dankanits Ádám: Kötetlen beszélgetés Victor Săhleanuval
Az orvos olykor bölcseleti, értékelméleti vonatkozásokkal is szembekerül. A beteg számára saját egyéni léte a legfőbb érték. De mit kezdünk a hétköznapi hősiesség és áldozathozatal eseteivel, amelyek különösen forrongó, zaklatott korszakokban válnak gyakorivá?

Majtényi Erik: Még mindig szófejtés

Érdekes sorsra jutott a pajkossal rokonítható pajktárs. Lett belőle az egyszerűbb pajtás, de az értelmes szókapcsolásnak érzett bajtárs is. Miközben semmi köze a bajhoz, mint ahogyan a szemtelennek sincs a szemhez: eredetileg szenttelen volt...

Dankanits Ádám: A „párhuzamos iskola“ gondjai

A líceumisták körében az olvasmányok mennyiségét illetően is differenciálódás megy végbe; a nagyvárosi osztályokban kis növekedést, a kisvárosiakban csökkenést tapasztaltunk az általános iskolai átlaghoz képest.

Marosi Ildikó: Nem előzetes

A rettenetes körforgásnak a fókuszában (amikor csak a műkedvelők voltak nyugodtak, s a legpróbáltabb művészek is úgy izgultak, mint soha színrelépés előtt), mondom, ott ült a számtalan mikrofon között, a főfő mikrofon előtt a szerencsétlen (mert mit írjak mást?) rendező.