Posts by Ifj. Ágoston Hugó

Kikérdeztek részletesen az italról. Miből készül és hogyan. Lerajzoltatták a hargasmagú szilva formáját is. Szórakozottan válaszolgattam, mindegyre a szomszédság dolga járt az eszembe. Vajon nálunk is így volt? És az idők folyamán elvesztettünk valamit az emberi teljességből?

Középtermetű, barna bőrű, gyors kezű, határozott fogású, de hirtelen indulatba jövő mester volt. Úgy rendelkezett, akár egy generális, szemmértéke tökéletes, hajszálnyi hibát sem tűrt el. Vassal, fával úgy tudott bánni, mint senki a mesterek közül...

Most olvasom az új Brassói Lapok hasábjain, hogy Bartók Béla 1924. október 16-án az említett díszteremben hangversenyezett. Műsorán – saját szerzeményein kívül – Beethoven, Scarlatti és Debussy szerepelt. A közönség viharosan ünnepelte.

Lapjainkban alig találjuk az irodalom irodalmát. Egy-egy recenzió pukkan, némely könyvet levág vagy felmagasztal az a néhány aktív kritikus. És ezzel kész. Jöhet a következő. És a leltárnál kiderül, hogy sok olyan könyv van, meg szerző, akiről egyszerűen nem írunk.

Cserébe könyveiért itt az én új kötetem. A neki dedikált példány. Erre a délelőttre előkészítve. Már nem éri el. Szép halál csak a beteljesülés, de ő még munkát hagyott hátra. Én próbáljam folytatni? Éppen az fáj, hogy öregebb vagyok, s nálam fiatalabbat kell temetnünk. Sok tanítványa volt.

Grass egyetlen művét sem vette fel a listára, így nyugodt lelkiismerettel fejezhette be beszédét a mottóként választott Lichtenberg-aforizmával. Az irodalmi könyvnek és nem saját könyveinek kívánt reklámot csinálni.

A szerző fejtegetéseinek egyik, a tudományos világnézet kialakításának gyakorlata szempontjából igen fontos következtetése az, hogy a társadalmi tudat igaz és hamis formáinak (tudomány, művészet, illetve mítosz) dialektikája sokkal bonyolultabb a „tudomány kontra vallás“ sémánál.