Posts by Ifj. Ágoston Hugó

A költő mint egyedüli mérce. A kitapasztalt idő és lét a mindenség mértéke. Szabadon – sosem egyenlően. – Az individualizmus eufóriás boldogsága. – A forradalom mint transzcendencia. – Személyes szabadság a tömegben. – Az egyesülés pillanatában a legtisztább magány. – A szerelem illúziója. – önmagán

A fényforrás az anyanyelvi szó. A szó, a legtitokzatosabb és legnagyobb emberi találmány, az anyanyelv legdöntőbb lényege, mert nemcsak egy fogalom jelölésére alkalmas, hanem zene is, meg fény és szín, más szavakat vonz és taszít, összegyűjt és elkülönít.

Lucian Blaga, aki a bécsi egyetemen filozófiát tanult, és akivel szoros barátságot kötöttünk, megkért, vegyem ki a szemináriumi kötetből Eminescu jegyzetes levelét és hozzam el neki. Megtettem. Úgy tudom, hogy Blaga a bukaresti Akadémiának küldte el megőrzésre...

Vörösmarty is másként beszélt, mint Szilágyi Domokos, de ki mer azért közéjük elválasztó vonalat húzni? Arany János és Shakespeare évszázadnyi távolból szóltak egymáshoz, a Hamlet oldalain azonban nyoma sincs a rokontalanságnak.

Viszonylag nagyon keveset fordítok – időhiány, kényelmesség? –, ám e ritkán történő versátültetések szépséges felelősségét, úgy hiszem, sohasem érezném az Eminescu-sorokkal vívott küzdelem nélkül.

Az igazság szépséges arca ott lebegett a vitázók fölött, a versek kéziratai fölött, néha űzötten a költők szívében, az álmokkal parolázó költők szívében, akik ki tudtak ugrani bátran az alázat varázsköréből, és harcolni tudtak új illatokért, színekért – a forradalomért.