Posts by Ifj. Ágoston Hugó

Vadász Zoltán Stockmannja kivételesen jó alakítás, már-már túl a megszelídített szerep lehetőségein. Hangjának rábeszélő melegségében, mozdulatainak lendületében és sutaságában, buzgó jövés-menésében vidéki apostolok sorsát viseli fáradhatatlanul, harapóson és mindig újra lelkesen.

Nagy dilemmájában Szávai – mint kiderül – már-már megértette, hogy a mindenkori kezdet bátorításra szorul, de megijedvén azután önnön nagyszívűségétől, dilemmájából kikászálódva gyorsan leparancsolta Veress Dánielt a világot jelentő deszkákról.

Veress Dániel úttörő szerepe lényegesen jelentéktelenebb, mint Sütő András véli (ha a két világ háború közötti folytatástól vagy a negyvenes-ötvenes évek próbálkozásaitól eltekintenénk is), a Mikes-dráma 1969-ben jelent meg, Kocsis Martinovics-drámája szintén, Páskándi Dávid Ference 1970-ben.

A legnehezebb körülmények között, napi tizenhat-húsz órát dolgoznak az új kórház munkáshősei. Kevés az ember, gyenge az élelmezés, de mindenki lelkesen, nagy hivatástudattal végzi feladatait.” Ön rektorként közvetlen résztvevője volt ennek az építőmunkának.

A szerző olvasni kezd. Még magyaráz, de aztán delejes áram indul az asztal körül. A csevegés elhallgat, figyelemmé némul. A szerző olvas, már él a Szöveg, forrósodik a dráma. Végighullámzik a termen: érzi az asztal, a székek, a falak, a színészek.

Közéjük tartozik – elsősorban – Markó Béla, aki nemrég önálló kötettel is jelentkezett a Forrás-sorozatban. De ugyancsak sok reményre jogosítónak véljük Adonyi Nagy Mária, Nagygarda József, Németi Rudolf, Pethő László, Szőcs Géza s Veress Gerzson pályakezdését is...

… A fordító mindig a lehetetlenre vállalkozik; olykor hűtlennek kell lennie a szöveghez ahhoz, hogy hű lehessen a költőhöz, akit fordít. Veronica Porumbacu is Radnóti szelleméhez maradt hű. Ahol nem volt más választása, inkább egyszerűsített, mintsem hogy hamisítson.

Most nyolcvanhat éves, de lankadatlanul dolgozik, s lám, erejéből még az ilyen társas vacsorákra is futja. Eszembe jutott nemrég megjelent szép könyve gyermekkori és fiatalkori prágai emlékeiről. Mert a nagyasszony onnan került Temesvárra, majd költözött ide Bukarestbe.

Nem volt átfogó világképük, de volt a kort tükröző életérzésük. Világlátásuk tehát életérzés formájában objektivizálódott. Ez a világlátás lírai és filozófiai lélektani elemekkel telített, naturalista színezetű és szimbolizmusba hajló életérzés-irodalmat szült...