Posts by Ifj. Ágoston Hugó

Az igazság szépséges arca ott lebegett a vitázók fölött, a versek kéziratai fölött, néha űzötten a költők szívében, az álmokkal parolázó költők szívében, akik ki tudtak ugrani bátran az alázat varázsköréből, és harcolni tudtak új illatokért, színekért – a forradalomért.

Kicsik és nagyok, aktív zsenik vagy soros zsenijelöltek ösztönösen kaptuk fel a fejünket arra, hogy itt az olvasó véleménye hangzik el. Mert nem hiszem, hogy akár az orvost jobban érdekelné a pacientúrája, mint amennyire minket, tollforgatókat érdekel az olvasó.

Déry ravaszul épít arra, amit a bevezető írója „megszépítő hagyományos felfogásnak“ tart a gyermekek és az öregek megítélésében. Hogy tudniillik egyiket sem igen veszik igazán emberszámba, a felnőttek önhitt világában csak az erőseknek van létjogosultságuk.

A virág olyan, mint a harang, vagy fordítva. Egy összetett szavunk rögzíti is a kapcsolatot: harangvirág. Ennek figyelembevételével mondhatom, hogy a harang nyílik, vagy a virág csilingel; az állandósult kapcsolat miatt mindkét hangalak „többletterheléssel“ rendelkezik.

Úgy adódott, hogy most két emberöltő múltán leültem a karosszékébe, válogatni kezdtem könyvtárának roncsai között, belelapoztam az általa kivágott és eltett újságokba, folyóiratokba, beleolvastam a cikkeibe, kézirataiba, kezembe került könyvtárának katalógusa.

A tűz már ott lobogott a lámpa lángjában is, de a költők még nem érzékelték, hogy az egymásba tűnő, lágyan lengő érzelmekből szőtt világot egyszer és mindenkorra fölperzseli majd a világháború pokoltüze.