Posts by Ifj. Ágoston Hugó

Vannak persze szavak, amelyeknek anyanyelvi megfelelőjét a legjobb indulattal sem lehet meglelni. S ha véletlenül meg is találjuk, a szokás, a lustaság, a kényelemszeretet alig engedi a nyelvünkre. (Gyermekkoromban a harisnyát mindig strimflinek neveztük.)

Hornyáknak abban a műfajban, világban mozgásba is kellene hoznia hőseit. S ez itt már nem irodalmi természetű kérdés, nem műfaji szükségszerűség. És mindannyian szeretnénk tudni, hova megyünk, mit mozdítsunk és hogyan.

A költő mint egyedüli mérce. A kitapasztalt idő és lét a mindenség mértéke. Szabadon – sosem egyenlően. – Az individualizmus eufóriás boldogsága. – A forradalom mint transzcendencia. – Személyes szabadság a tömegben. – Az egyesülés pillanatában a legtisztább magány. – A szerelem illúziója. – önmagán

A fényforrás az anyanyelvi szó. A szó, a legtitokzatosabb és legnagyobb emberi találmány, az anyanyelv legdöntőbb lényege, mert nemcsak egy fogalom jelölésére alkalmas, hanem zene is, meg fény és szín, más szavakat vonz és taszít, összegyűjt és elkülönít.

Lucian Blaga, aki a bécsi egyetemen filozófiát tanult, és akivel szoros barátságot kötöttünk, megkért, vegyem ki a szemináriumi kötetből Eminescu jegyzetes levelét és hozzam el neki. Megtettem. Úgy tudom, hogy Blaga a bukaresti Akadémiának küldte el megőrzésre...

Vörösmarty is másként beszélt, mint Szilágyi Domokos, de ki mer azért közéjük elválasztó vonalat húzni? Arany János és Shakespeare évszázadnyi távolból szóltak egymáshoz, a Hamlet oldalain azonban nyoma sincs a rokontalanságnak.

Viszonylag nagyon keveset fordítok – időhiány, kényelmesség? –, ám e ritkán történő versátültetések szépséges felelősségét, úgy hiszem, sohasem érezném az Eminescu-sorokkal vívott küzdelem nélkül.