Posts by Ifj. Ágoston Hugó

Ez a fotó pontban 2007. április 24-én készült, Stockholmban, és Karinthy Márton budapesti szinházi rendezőt ábrázolja, amint a svéd fővárost látogatva megpihent a királyi palota előtt.

Párizs talán legszebb múzeuma, az impresszionista, posztimpresszionista festészet, szobrászat szerelmesei számára kihagyhatatlan úti cél az Orsay Múzeum, amely a Louvre közelében, a Szajna túlsó partján található.

Ahol ezt a képet előkapirgáltam, Torontóban, abban az évben ünnepelték ennek az iszonyú kiterjedésű világvárosnak a 175. évfordulóját. Amihez pedig az is hozzátartozik, hogy az illetékesek minden lehető úton-módon számba veszik a város létesitésének és kiteljesitésének a történetét.

A d’Orsay Múzeumban látható a művészettörténet egyik megítélésem szerint legerotikusabb festménye, Manet Olimpiája is. Édouard Manet nem tartozott az impresszionistákhoz, újszerű látásmódjával mégis részese a festészet 19. századi forradalmának.

A hőskori - a romániai rendszerváltás előtti Premfotó verseny - idején Morvai Pál felvételei jelentették (több más alkotó mellett) a lírával, látvánnyal szakitó, köznapian szürke elemek beemelését a fotográfiába.

A fotós faábrázolás egyik telitalálata - legalább is azon képek közül, amiket életemben a témában láttam. Szerzője, a kolozsvári Sarzsinszky Ferenc már nem él, néhány papirképe lapul nálam, amiket az Előre Sötétkamra rovatának küldött, akkor már reszkető kezű nyugdijasként, de nyughatatlan fotósként

Elekes Feri, egykori kenyeres pajtásom az Ifjúmunkásnál, akárcsak öccse, Elekes Károly grafikus - aki az itt látható fotót elkövette hajdanában-danában, nem szégyelik azt a múltat. Igy van ez, itt is, ott is felbukkannak fotóink, életünk tanúi, küldözgetjük őket egymásnak, cserélgetjük a látványt, de mindig ugyanott kötünk ki, ahonnan indultunk: a tanúságtételnél.

Szatmári származású művész, gyermekkorának néhány évét itt töltötte, innen került egy tehetségkutató körút felfedezettjeként előbb a marosvásárhelyi művészeti líceumban, majd a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Intézet grafikai szakára, és ennek elvégzése után vissza Marosvásárhelyre. 1990 óta Nyíregyházán él.

A most kilencven éves Véső Ágoston évtizedek óta a nagybányai képzőművészeti élet emblematikus alakja, nagy öregje, a Romániai Képzőművészek Szövetsége, a Barabás Miklós Céh tagja, Munkácsy-díjas, többszörösen kitüntetett festőművész, Nagybánya díszpolgára.

Zagyva szobrai a technikai, formai változatosság ellenére egységes összképet mutatnak, alapos anatómiai ismeretekről, szakmai igényességről, humorérzékről árulkodnak. Ez utóbbi alkotásainak egyik fontos, meghatározó erénye, olykor öniróniaként jelenik meg, alakjai sutaságában, kiszolgáltatottságában a néző önmagára ismerhet.