Posts by Ifj. Ágoston Hugó

Kezeit egy picikét összeszorítja, de bátran „állja a sarat” a fotózás során. Néhány perccel később tudtam csak meg, hogy ő tulajdonképpen majkuca (apáca) szeretne lenni...

1921-ben Popp Aurél, Kudelász Károly, agyagipari szakmunkás közreműködésével, testvére anyagi támogatásával – megalapította a DAC kerámiagyárat, itt dolgozott tervezőként, alkalmazottként egy ideig Sarkadi Sándor is. Egyes források szerint a gyár (inkább manufaktúra) 1923-1927 között működött, de Aurel Popp önéletrajzi írása megcáfolja ezt...

"Éppen szüreteltünk, a kamera átvetve a vállamon. A rekecsinyi szőlőtövek annyira alacsonyak, az ember nem is állva szedi a szőlőt, inkább térdelve vagy éppen a földön ülve. Én is ültem éppen, s a gépemmel állandóan hátrafelé leskelődtem..."

Kertész igenis, nemcsak hogy megfordult Brăilában, hanem a jelzett képeknél jóval több fotót készített a háborús Romániában. Bizonyítékul magának a fotóművésznek a vallomásai szolgálnak...

A historizmus, jelen esetben a neogótika régi korok stílusjegyeit, ornamentikáját idézi fel egy későbbi időszakban. Ezek a jellegzetességek nem csupán a külsőre, hanem a belső tér kialakítására, a bútorzatra, oltárokra, sőt még a kegytárgyakra is kiterjedtek.

Hogy mennyiben befolyásolta, határozta meg e kapcsolat Capa egész életét és életművét, talán a készülő film sem fogja tudni megválaszolni. Tanulságos, látványos románc lesz majd egy olyan emberről, aki mindent feláldozott a fotográfiáért - még a szerelmet is.

Vajon mi késztet egy többszörösen kitüntetett, kiváló budapesti építészt, egyetemi tanárt, többkötetes szerzőt arra, hogy az izgalmas, embert próbáló szakmai feladatokon túl rajzokat, pasztellképeket, grafikákat készítsen veszélyeztetett, veszendőbe menő erdélyi értékeinkről?

Szép ez a templom, és az előtte lévő nagy, nyitott tér a stációkkal, külön varázst kölcsönöz neki. Az idők során magától értetődően sokat változott környezete, a környék beépült. A fák, a zöld környezet különösen a templom szentély felőli részéről és annak környékéről hiányzik...

Még a fotografálás hősi korszakában, amikor épp úgy minden lehetséges volt, mint ma, legfeljebb az emberek nem tudtak róla, a teljesítményközpontú fotózás megteremtette a maga mutatványait és szenzációit.

Az expresszionizmus problematikája az egyetlen igazi, amely a századeleji nyugtalanságot a maga teljességében kifejezhette. A mozgalom művészei arra törekedtek, hogy a dolgoknak saját szenvedélyük forróságát kölcsönözzék.