VÉLEM ÉN

Kirill Putyin uralmát Isten csodájának nevezte, és a keresztényeket bebörtönző Fidel Castro-ról mindig nagyon elismerően nyilatkozott – személyes találkozókon is. Igazi békeharcosként mind a szíriai beavatkozást, mind az Ukrajna elleni inváziót támogatta.

A konstantinápolyi ortodox egyház, amely nem hierarchikus, ám tiszteletbeli primátussal rendelkezik az ortodox egyházak sorában, és annak pátriárkája, I. Bartholomaiosz többször éles hangon bírálta Kirill moszkvai pátriárkát, s ítélte el az orosz agressziót.

2010 után maradt az orosz függés. Lehetett volna másként. Finnország például csak megvonta a vállát, amikor a Kreml a minap elzárta a gázcsapot, mert náluk már csak öt százalékot tett ki az orosz import.

Szenvedélyesen oszlatta a tudatlanságot, a képmutatást. Egy szabadabban lélegző, óvatosan optimista, egyre élhetőbb ország mosolygós hőse lett. A felvilágosodás menthetetlen híveként vallotta, hogy oktatással, neveléssel az ember javítható.

Két évig lehettem hét újságíró rovatvezetője, remélem, olaj a motorban. A 18 év alatt több remek kolléga és főnök mellé sodort a szerencse. A tippeket vagy csak visszajelzéseket adó olvasóknak is hálás vagyok, jó pár nagyszerű embert megismerhettem.

Itt van egy díszpéldányuk, aki többféle módon fenyegetőzött itt nálunk, sőt nem bírván, hogy nem támogatjuk beteges szándékait, töröltetésünkkel kezdett zsarolni. Valószínűleg orvosi problémával küszködik, de az ilyeneknek szokott bedőlni a fészbuk.

Elérte hát, amiben valószínűleg megegyeztek február 1-jén: sikerült megakadályozni a teljes olajblokádot. Ez, mint zsarolási potenciál, ott marad Putyin kezében. És a jelek szerint mindig lesz pincsikutya is, aki a falatkáért dörgölőzik.

Valójában a jelenlegi döntés sokkal közelebb áll, sőt szinte megegyezik azzal a kompromisszumos javaslattal, amit a Bizottság három hete tett és akkor még a magyar kormány harcosan elutasított. Ráadásul a történetnek még egyáltalán nincs vége.

A gyenge agyammal annyit szűrtem le, hogy valahonnan elindultak valakik – mégpedig több irányból –, útközben találkoztak egymással is, másokkal is, aztán mire ideértek, már mindenféle néppel kereszteződtek, végül a már itt élő népekkel is.

A Mandiner rohamosztagos szerkesztői ismét hibátlanul kalkuláltak: az állami és hivatalos zéró tolerancia nevében ezúton is akkora zsidózásnak biztosítottak terepet, köztük fizikai erőszakot is tartalmazó, igazi keretlegényes felböffentésekkel, hogy még a...