VÉLEM ÉN

Ahogy A kis herceg királya minden reggel megparancsolja a Napnak, hogy keljen fel. Ahogy Pista bácsi, az időjós a tornácon az eget kémlelve kijelenti: „Máma vagy esik, vagy nem” – és mindig bejön neki.

Néha ugyan fölháborodunk, hisz végeredményben arról van szó, hogy a néger rabszolgákat verik, ha szöknek, kopókkal üldözik, a nekik menedéket nyújtó indián törzset pedig ki akarják telepíteni őseik földjéről. De azért Osceola az Osceola.

Aki képes lenne ezt a darabokra tépett országot egyesíteni és azoknak a hangját is képviselni, akiket senki nem képvisel, akik saját magukat nem tudják képviselni. Az egész élete a demokráciáért való harcról szól.

A Transindex sem a magyar, sem a román pénzből nem kapott. A munkatársak eltengődhettek volna hirdetésekből is, ha az erdélyi magyar vállalkozók nem volnának az Orbán-kormány zsebében. A három lehetséges forrás tehát elapadt.

Tagjai vagyunk a világ legnagyobb, legerősebb katonai szövetségének, és ahelyett, hogy annak stabilitásáért, integrációjának erősítéséért szállnánk síkra, ahogyan ezt egy ilyen kis ország elemi érdekei megkövetelik, kardot csörtetünk és bomlasztjuk a szövetséget.

Magamról csak annyit, hogy tavaly márciusban Nina Cassiannal és Arnold Hauserrel és Lászlóffy Aladárral és másokkal részt vettem azon a temesvári irodalmi délutánon, amelyet az Igaz Szó szervezett. Egy vers egyedül című írásomat olvastam fel

Amidőn az övéi, az ünneplőbe öltözött meghívottak meghallották az első tagmondatot, fölkapták a fejüket. A szónok ugyanis számtalanszor jelezte, hogy a baloldalt nem tartja a nemzet részének, most pedig mintha ennek épp az ellenkezőjét állítaná.

Már nem Mária országának kissé elvont eszméjéről van szó, inkább Márika országáról. Orbán nem Kapisztrán János fegyverré vált keresztjét hordozza. A vicces, kedves hétköznapi fickó ruháját viseli, igazi jó fej, akinek örülünk, ha betér hozzánk.

A hangerő elnyomta a választók igazi akaratának érvényesülését. Ezt érzem én most – persze a nagyfokú félelem, és bizonytalanság mellett – a Fidesz ordibátorainak magatartásából. Hónapok óta kampányolnak a közpénzekből...

Valóban meg kell akadályozni, hogy Olaszországban felelőtlen vadászok lelövöldözzék szárnyas barátainkat! Szárnyas barátom ellensége – az én ellenségem is: szárnyas barátom barátja pedig az én barátom… Itt tehát segíteni kell. De hogyan?