VÉLEM ÉN

Az Orbán-kormány 2021 márciusában maga fordult az EU Bíróságához a rendelet ügyében – nem minket pereltek be, hanem mi kezdeményeztünk bírósági ügyet. A világhírű homofóbtörvény 2021. májusi keltezésű.

„Javaslom tegyék le a fegyvereiket és adják meg magukat, különben tüzet nyitok, megértették?” A hangfelvételen ezután ez hallható: “Akkor ennyi volt. Orosz hadihajó, menj és húzz a picsába!” Ezután megkezdődött a bombázás. Mind a tizenhárman meghaltak.

Olyan beszédet mondott, hogy egy amerikai elnökválasztási vitában is megállta volna a helyét. A csúcs az volt, amikor beszéde előtt begombolta a zakóját. Ez (a zakó begombolása) sem sikerülhetett volna Orbánnak!

Figyelembe véve azt is, hogy áprilisban elveszítené legyőzhetetlenségének mítoszát, egy néhány hónapon belül elkerülhetetlen új választáson az ellenzék sokkal jobb eredményt, akár kétharmados többséget is elérhetne.

Jól tudjuk, mi következik: a Brüsszel elleni támadások, a kettős mérce emlegetése, a közös uniós állásfoglalások megtámadása, vétója, a „harc”. De mindez nem változtat azon a tényen: történelmi vereséget szenvedtünk, mert megint a rossz oldalra álltunk.

A Kreml ura joggal gondolja, hogy ha Ukrajnát akárhogyan is, de birodalmához csatolja, akkor bőven rendelkezésére állnak majd azok az erőforrások, amelyekkel egy bábkormány fenntartása finanszírozható.

Miről is van szó? Hogy jelenleg leülepedett rend csak a helyesírás terén honol. A fel-föl-szerű eseteken kívül már szinte sehol sincs meg a kettősség bizonytalan lehetősége. Más az „ép” és más az „épp”, nincs már választás az „utca” és az „ucca” közt.

A kormány hírharsonájában, a Magyar Nemzetben Pilhál György a következőképpen taglalta túláradóan gyöngéd szeretetét: “Ilyen teljes körű missziót legfeljebb katonai juntákba szokott vezényelni az EBESZ, esetleg emberevő vidékekre.”

A délelőtti fogadáson sikerült (magyarul!) elmondanom Jeszenszky Gézának, a hivatalos nyilvánosság előtt, néhány gondolatomat a megye célkitűzéseiről, és szót ejtettem arról is, hogy szerintem a közigazgatás azért is akadozik, mert a prefektúrákkal sok az átfedés.

Ne tekintsünk el attól a kínos pillanattól, amikor a közös sajtótájékoztató végén Putyin kiviharzott, miután intett – csak éppen hogy nem csettintett a felcsúti alászolgának -, hogy Viktor, utánam, és Viktor a nyakkendőjét rángatva loholt utána.