VÉLEM ÉN

Az Uniós forrásokat a mindent elborító korrupció és a jogállami intézmények szétverése miatt nem lehet hazahozni. Akkor jut az ország a forrásokhoz, ha helyreáll a jogállam és átlátható lesz a közpénzek útja.

A zúgolódás igazából azért van, mert a reáljövedelmek érezhetően csökkentek, és a kilátások sem biztatóak. Mivel ott sajtószabadság van, az emberek jobban átlátják a perspektívákat. Igaz, nem mindenről tehet se Bo Jo, sem a brexit, de összejött minden.

Belegondolni is szörnyű, mit tennének vele a megvadult, barbár finnek. Az adrenalinlökettől őrjöngő jegesmedvévé átlényegülő kémiatanárok, osztályfőnökök, egyetemi oktatók. . Ki tudja, tán lekaszabolnák és zsírját világításra használnák.

Mellesleg a csinos hölgy hajszálra annyit futott, 10.90-et, mint én 1964 júliusában Hódmezővásárhelyen. Kétszázon elért győzelme, a 21.80 már jobb az egyéni csúcsomnál, igazi versenyszámomban, a négyszázon azonban még nem szokott indulni.

Bár államformánk hivatalosan még köztársaság, képviselőink a nemzetközi színtéren immár évek óta a Magyarország kifejezést használják a magyar köztársaság helyett. Gusztos Istvánnak és a többi társszerzőnek köszönöm az ihletet.

A kormány azonban nem hagy minket cserben, úgy tűnik, hogy Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter méltó utódja lesz Kásler Miklósnak. Most is volt néhány tréfás megjegyzés a tarsolyában. Csak ízelítőül ezek közül:

Végtelenül szégyellem a jelenkori magyar gyakorlatot. Ez a jelenkor nem mai gyerek. Úgy ötszáz éves, pontosabban négy év múlva épp annyi lesz. A mohácsi csata volt az a fordulópont, az a kollektív magyar sokk, amit mindmáig nem hevertünk ki.

elviekben az ellenzék padsoraiban ülő neonáci honatyák támogatásával fogadtatta el tervezetét. Több jel is utal arra, hogy Matovic a szélsőjobboldal felé fordul. Úgy tűnik azonban, Matovic pártja képviselőinek van lelkiismerete.

Az egészségügyünk a rendszerváltás óta eltelt időszak legmélyebb válságában van; csak azért nem mondunk mélypontot, mert a minapi Pintér-eligazítás nyomán láthatóvá vált, hogy még innen is van út lefelé.

Han azt mondja, hogy olyan korban élünk, amikor a szabadság maga hív életre kényszereket, vagyis éppen az a szabadság korlátoz bennünket, amiről azt hisszük, hogy korlátlan. Az osztályharc immáron belső harccá változott, életmódunk az önkizsákmányolás lett.