VÉLEM ÉN

Ha az oroszok esetleg rátámadnának a lengyelekre, akkor Magyarországnak NATO-tagként szerződéses kötelezettsége lenne a lengyelek segítségére sietni, vagyis pontosan ugyanúgy „belekeverednénk” a háborúba, mint ők.

A kettős beszéd hátborzongató fejleménye az Origóban jelent meg, és tartalmilag végighullámzott a kormánypárti nyilvánosságban: „A 40 milliós Ukrajna a 140 milliós Oroszországgal háborúzik.”

Ha ezekhez az eredményekhez számítjuk a sikerrel kecsegtető tűzhányó-kutatást, a sokat ígérő házkutatásokat és a szintén ígéretes rákkutatást, máris képet alkottunk a kutatások sokoldalúságáról. Hasonló a helyzet az élelmiszerekkel.

A véleménybuborékukba zárt hétköznapi emberek körülbelül a barát vs. ellenség felismerő rendszerek intelligenciájával megszűrt híreket kapják aszerint, hogy azelőtt mire voltak kíváncsiak.

A valóságban Orbán soha nem volt semleges, ha Oroszországról volt szó. Amikor 2014-ben annektálta a Krímet, Orbán vonakodott uniós szankciókat bevezetni, azzal érvelve, hogy “a térség biztonsága csak Oroszországgal együtt valósítható meg”.

Olvasnak ők ellenzéki sajtót? Néznek ellenzéki tévéket? Tudják ott a Központban, hogy mi a demokrácia? Úgy hozzávetőlegesen. Vagy csak annyira demokraták, mint a Fiatal Demokraták... Meg van rendesen fizetve a munkájuk?

A politikus az az embertípus, aki a legszorultabb helyzetből is képes számokkal kivágni magát. Nincs az a bukás, kudarc, vereség, amelyből ne volna képes egy kis győzelmet kicsiholni. Azért nem haragszom rá, mert csupán gyakorolja a mesterségét.

A hatalom a történelem során mindig is szívesen melengette magát ama máglya lángja mellett, amelynek meghitt tüzét könyvek – információk – szolgáltatták, gyűlöletes, veszedelmes tanok,

Miközben rajtunk kívül minden EU-tagállam viharsebesen tervezi át az energiastratégiáját, mi úgy „változtatunk”, hogy ne változzon semmi. A hétfői Orbán-bejelentés, hogy majd a nap meg az atom megoldja, pontosan ezt jelenti.

Hogy mi vagyunk a béke, ők a háború. Azóta ezt az aljasságot mantrázzák, és valóban érdekelne, hogy lesz-e olyan pillanat az életükben – főként Orbánéban –, amikor egy pillanatra elszégyelli magát. Ha tippelnem kellene: nem lesz.