VÉLEM ÉN

Tarthatatlan költségvetést terveztek, és ezt jól tudták akkor is, amikor júliusban elfogadták. Hogy csak egyetlen adatot emeljek ki: 5,2%-os inflációval tervezni a jövő évre, amikor idén valószínűleg elérjük a 20%-os áremelkedést, nevetséges.

Olaf Scholz kancellár végre elmondta, hogyan képzeli el az EU jövőjét, milyen reformokkal kecmereghet ki a mostani válságból. Macronhoz hasonlóan ő is egy híres felsőoktatási intézményt, a prágai Károly Egyetemet választotta vízióinak ismertetésére.

Úgy sodródunk egyre mélyebbre, hogy az országot egy, a válság kezelésére alkalmatlan ember vezeti, és ez az alkalmatlan ember vezeti majd a későbbiekben is. Együtt ássuk saját gödrünket, de mi hullunk bele, a NER-elit meg fennmarad.

A honlapjuk szerint a Számvevőszék "a közpénzek őre", "a demokrácia pénzügyi garantőr szervezete". Hát nem tudom, de mintha ebbe a közpénz-őrzésbe nem ártana egy kicsivel több intenzitást és koncentrációt belenyomni.

„Kedves Uram vagy Hölgyem, a magyar miniszterelnök legutóbbi kijelentései után nem kívánok magyarországi vendégeket fogadni. Éppen ezért kérem, hogy törölje a foglalását.”

Búcsúzunk a karikaturistáktól, a könyvelőktől, a könyvkötőktől, a könyvügynököktől, a könyvvizsgálóktól, az informatikusoktól, az ingatlanközvetítőktől, az íróktól, a cigányzenészektől, a cipészektől, a dalszövegíróktól, a díszletmunkásoktól, a súgóktól...

A nagy visszatérés hírére egy talján blogger taglalni próbálta, milyen óriási nehézségekbe ütközik – szinte lehetetlen – a majdnem harmincéves Berlusconi-korszak társadalomba beépült elemeinek kezelése, ne adj' isten fölszámolása.

Persze csak a rosszindulatúaknak tűnt fel, hogy a klub vezetője – minő véletlen – egyben a Tufts felügyelőbizottságának is vezetője volt. Amihez képest aprópénz, hogy a repülésért a kormány 32 millió forintot fizetett.

Oroszország emellett arról a tervéről sem tett le, hogy közeledjen a tálibokhoz. Igen, azokhoz az egy évvel ezelőtt hatalomra került afganisztáni szélsőségesekhez, akik lábbal tiporják a nők jogait, betiltották a művészetet, a zenét

Gyanútlanok voltunk, a szükségesnél kevésbé éberek. Elhittük, hogy a XXI. században, az Európai Unió egyik országában ez nem történhet meg. Megint a saját bőrünkön tanultuk meg a keserű leckét, hogy ami megtörténhet, az többnyire meg is történik.