VÉLEM ÉN

Hogy milyenek ezek a fordítások? Mondom: viaskodás-jellegük van, és ez természetes is, és jó is. A legjobb benne az, amit általában fájó szívvel szoktunk hiányolni: a kitekintés. A líceum ablakából a múlt század Oroszországára és a Notre Dame-ra.

Nem hinném, hogy a népszavazás érvényességétől féltek. Azt a lécet pénz, paripa, fegyver birtokában még nekik sem sikerült megugraniuk. Inkább attól, hogy az ellenzék a konkrét feladat kihívásában végre összeszedi magát, aktivistái újra összeállnak.

Közben elkészült az igazi tablókép is, de addigra kvázi lerágott csont lett az új kormány összetétele. A játék ugyanis csak addig volt érdekes, amíg ki nem derült, kit ejtett, kit tartott meg és kit emelt fel a régi-új miniszterelnök. Hát most már tudjuk...

Mondanám: nem baj, ha kiborult, aminek ki kellett borulnia. A baj inkább az, hogy nekünk, akik hittük, hogy végre elfelejthetjük ezt a féldiktatúrát, hittük, hogy emberibb, európaibb időszak elé nézünk, most le kell számolnunk a reményeinkkel.

Izgalmas vita zajlik Amerikában Magyarországról és Orbán Viktorról. Annak kapcsán, hogy az amerikai jobboldal is megosztott abban a kérdésben, hogy az állam mennyire avatkozhat be a gazdaságba, mennyire a kicsi, avagy a nagy, aktív állam a megoldás.

Tévednek-e azok – nincsenek kevesen – akik úgy értékelik a jelent és a jövőt, hogy az egymással versengő USA és Kína stratégiai, világtörténelmi dimenziójú versengésébe immár Oroszország félreérthetetlenül bejelentkezett: nem is akárhogyan, hanem hívatlan harmadikként?

Ha valamikor – akár Brüsszelre mutogatva - mégis felszabadítanák a díjakat, akkor is csak a térség átlagszintjén állnánk be. Hisz a hazai nagykereskedelem 90 százalékát képviselő Mol aligha engedné át piacát más, környékbeli finomítóknak.

Egy brancs ez, mondja a hitetlen, színház az egész parlamenti komédia, leosztott szerepekkel, ősidőktől állandó karakterekkel, fordulatokkal és cselekménnyel. A magyar választópolgárok többsége szerint így van jól minden, folytatjuk. Mi meg elemezgetjük.

Az elmúlt két hónapban katonai repülőgépek több mint ötven alkalommal repültek át Magyarországon Rzeszówba, arra a lengyel repülőtérre, amely az Ukrajnába irányuló fegyverszállítások fő elosztó központja. Nem engedjük, és mégis? Ajjaj!

az a hazug állítás is elhangzott, hogy Gyurcsány és bábja, MZP, az egész egészségügyet magánosítani akarja. Azt az igazságot viszont nem mondták el, hogy az ellenzék a társadalombiztosítás terhére tenné lehetővé és hozzáférhetővé a magánegészségügyi ellátást.