VÉLEM ÉN

Így lettünk mi Magyarország. Erőből. Hazugsággal. Félrevezetéssel. A megválasztása előtt ugyanis Orbán nem egyszer és nem kétszer jelentette ki, hogy ő ugyan nem kíván hozzányúlni a Köztársasági Alkotmányhoz. Szájer aztán nem maszatolt a régivel, írt neki újat.

Íme a bejegyzés, szerzője B-P. J.: „Pólók felirata a csíksomlyói búcsún: A BOLDOGSÁGOS SZEPLŐTLEN SZŰZ KÖZBENJÁRÁSÁBAN A SZENTHÁROMSÁG OLTALMAZ NEM A VAKCINA. Erre nincsenek szavaim.” Nos, nekünk vannak. Á. H. írása

Nyomjad, te, azt a ravaszt, nem ad be nekem oltást senki, érted?! Ha én eddig éltem, és most közel kerültem Krisztushoz, miért veszítsem el az életemet? (…) Ez egy RNS, behatol a genomba, belemegy a génbe... Á. H. írása

Ezzel a tisztelettel javasoljuk Önnek, hogy mindaddig, amíg ez az emberi tisztességéből kivetkezett kormányzat és szolgahada el nem tűnik a süllyesztőben, csak messziről emlékezzen ránk.

Ha látnak az utcán biciklizni egy falovat, amelyből madzagok lógnak ki, és a gyomrából krákogás hallatszik, meneküljenek! Roppant veszélyes, egyben teljesen jelentéktelen figuráról van szó.

Az EU nyugati államaiban is általánosnak mondható az új betegek számának csökkenése, és ugyancsak kisebb a halálozás, mint Magyarországon. Akkor miben méri a védettséget és biztonságosságot Orbán? Mert ezek szerint nem emberéletben.

Kedves kormánymédia, el a kezekkel a miniszterelnöktől! A jelöltjeinkkel szemben viszont nem kérek kíméletet. De ha a saját médiája továbbra is így bánik Orbánnal, előbb-utóbb tüntetnünk kell a személyiségjogaiért.

A legkevésbé sem kívánjuk a Jobbikot védeni, de a házelnök döntése minden határon túlmegy. Már csak azért is, mert az ellenzéket lehazaárulozó ellenzék fogalmát a Fidesz vezette be.

Mindemellett, illetve éppen ezért: az AstraZeneca mindenhol az elfogadott, oltási bizonyítvánnyal alátámasztott „hivatalos” vakcinák közé tartozik. (Mondjuk eltérően az egyelőre utóbbira nem jogosító „keleti” vakcinákkal szemben).

Láttunk már ilyet: a kora miatt „kiselejtezett” sportoló, politikus, szakember, újságíró új csapatával felülmúlja hálátlan exét. A sport, a futball az élet metaforája, mondják. De most ez a két „befejező” Suárez-gól kissé mintha kísérteties lenne… Á. H. írása