VÉLEM ÉN

Mindez egy olyan országban történik, amely európai összehasonlításban egy főre vetítve messze a legtöbbet költötte mind a vakcinák beszerzésére, mind a vakcinázással kapcsolatos politikai üzenetek célba juttatására.

Tusványoson, harminc plusz fokban. Ott áll. Háta nem púpos. Csak kocka. A fehér ing alatt alatt kevlár mellényt visel. Golyófogót. Körülötte csupa jó barát. De olvasott már a császárokról néhány klasszikust. Vagy elmesélték neki.

Én nem akartam rászorultság alapú lenni, hát nem vagyunk mi baloldaliak, szolidárisak meg aztán pláne nem. Ez volt a mi közös ügyünk, hogy én mindenkinek járok, gazdagnak, szegénynek, kormánypártinak és ellenzékinek egyaránt...

Arról is értesülhettünk, hogy a háború ’legoptimálisabb’ ellenszere a béke, ez már aztán olyan elbizonytalanodást idézett elő a sokat megbírt hallgatóságban, hogy erősítésként bizonyos tudatmódosító ingredimentumok is előkerültek...

Olaszország az uniós helyreállítási alap legnagyobb haszonélvezője majdnem 200 milliárd euróval. Az összeg részleteit azonban csak akkor kapják meg, ha teljesítik az Unió által előírt reformprogramot.

Orbán Viktor addig folytatja a hazugság- és pávatáncsorozatot, amíg el nem fogynak azok, akik hisznek neki. A miniszterelnök annyira elhiteltelenedett, hogy a hatalom csak egy esetleges kormányfőváltással szerezhetné vissza a hitelét az Európai Bizottság előtt.

Ne feledjük: ez a bagázs a magyarok tízezreinek életét követelő járvány idején vakcinán és lélegeztetőgépen is csuklás nélkül nyerészkedett. Nyilván most is arra készül, hogy a következő válságon is degeszre lopja magát.

Szolgaian bólogató püspökök, határon túli kisebbségi politikusok, fiatal, jól képzett magyarországi kormánytisztségviselők hirdetik a nyugat alkonyát, kárhoztatják a nyugati szabadságot s éltetik a fasisztoid-kirekesztő katyvaszt...

Hogy a központban is, nem csupán a periférián, le kell mondani jó néhány illúzióról? Nem tudom, melyik elvesztése okozott maradandóbb sérülést. Egy biztos: ma már nem tartom magam újságírónak, csak fogalmazónak. Hazát és szakmát is odahagyó túlélőnek.   

Lassan odaérünk, ahol a középkorban tartottunk, kevesek olvasnak könyveket, a többség babonák, vakhitek és kábító központi narratívák bűvöletében él a maga képernyője mögött. Még több okosság?