VÉLEM ÉN

Az orosz ideológia tantárgy ukrán életek tízezrei és a porrá lőtt városok árán a transzcendencia olyan fokára jutott el, amit eddig hiányolt, de az orosz igazság ezzel ott csillog és ragyog a herszoni, mariupoli és kijevi égen, temetők keresztjei fölött.

Egymást – és ezzel sajnos önmagunkat is – jól megverni, az nem kunszt, már sokszor sikerült. A rendszer most a zavarodottság jeleit mutatja. Nem tudhatjuk, mikor illan el ez a pillanat. Most kell gőzerővel szőni a szolidaritás hálóját, hogy időben elkészüljön.

A háború ködének nevezik, amikor az ellentétes információkból nehéz összerakni, mi is a valós fronthelyzet. Az ellentétes információkkal a mi esetünkben saját kormányunk szolgál, amit viszont a köznyelv egyszerű ködösítésnek hív.

„Fatális véletlen folytán éppen »öngyilkosságom« előtt írtam egy levelet Karinthynak, amelyben általánosságban kifejtettem véleményemet az öngyilkosságról és az öngyilkosokról.” Szenzáció lett az esetből, mert a nagy Karinthy Frigyes közben válaszolt.

Számos egyéb ok is lehet, hogy ha az ember művészből átmegy provokátorba. Emir Kusturica esetében ez lehet a szerelem, a pénz, a hatalom, ám simán az önsorsrontás is egyben. Vagy az a tény, hogy filmesként háttérbe szorult.

Ha azt mondják: ez egy apróság, szót sem érdemelne, szívesen válaszolnám, igazuk van. Csakhogy ez az apróság rávilágít, mennyire eltorzult ez a rendszer. Ma még nem tartunk ott, hogy az ilyen kérdéseket firtatókat elviszi a fekete autó, de az irány – higgyék el – ez.

Egyik elődje (és jelenlegi helyettese) ennél határozottabban fogalmazott. Egy interjúban elmondta, hogy a tulajdonostól vétójogot kapott az állami és kormányzati hirdetések megszűrésére, és élt is eme jogával. Az a tulajdonos nem azonos a mostanival.

Nem lepődnék meg, ha bebizonyosodna, hogy az MSZP erős emberei azért kerítették elő Komjáthi Imrét, mert csak így akadályozhatták meg a hervadó szegfűvel kampányoló Ujhelyi István társelnökségét.

Utóda aztán elég gyorsan, 2008. május 31-ei hatállyal felmentette nagyköveti tisztségéből: a döntést a kormányfő nyilvánosan nem indokolta, a „pesti utca” azonban tényként kezelte, hogy Medgyessy több aktuálpolitikai kérdésben bírálta az elődjét.

Biztató hír, hogy Meloni nem sodorja veszélybe az EU külpolitikáját. Nem csak Meloni érdeke, hogy ne szülessenek róla olyan viccek, mint Mussoliniről, hanem Európáé is. S remélhetőleg belátja majd: Rómának szüksége van Európára, amint az Uniónak is Itáliára.