VÉLEM ÉN

Nem lehet nem látni, nem lehet elkerülni, nem lehet nem tudomásul venni, ha benne van a híradókban, ha nem. A kormány mindenesetre tárgyalásra hívta a pedagógusok sztrájkbizottságát. Lehet, hogy pótvizsgára készülnek?

A fenti két állítás mindegyike igaz; igaz kell legyen, mert mindkettőt Orbán Viktor kormányfő mondta, akinek a számára, mint tőle tudjuk, olyan szükséglet az igazmondás, mint testnek a kenyér. De mondott ő mást is.

Most akkor a szankciók okozzák a mi EU-ban negyedik, élelmiszerárak tekintetében csúcstartó inflációnkat, vagy nem? És ha igen, akkor miért szavazta meg Orbán kivétel nélkül mindegyiket, hogy aztán azokat állítsa be minden rossz okozójának?

Mindig is lesznek olyanok, akik számára a más bőrszínű bevándorlók leszármazottai ugyanúgy bevándorlók lesznek, akármennyire is beilleszkednek a társadalomba. Ők azt várnák el, hogy húzzák meg magukat, ne legyenek politikai ambícióik...

Scholz azonban teljesen nyilvánvalóvá akarta tenni: nem ő akart találkozni a magyar miniszterelnökkel, sőt, egyenesen el kívánt határolódni tőle, máshogy ugyanis nem lehet magyarázni azt, hogy Orbán vizitje után mindössze négy nappal fogadta Dobrev Klárát.

Az Orbán-kormány és sajtója a Trumpot képviselő cinikus David Cornstein kivételével Pressman elődeivel sem volt kíméletes. A Moszkvából - és most már Budapestről is - szított Amerika-ellenesség Putyin érdeke.

Ezek szerint az infláció nálunk jelenleg két számjegyű? Jó megtudni, hogy ezt így el lehet intézni, ennek ilyen egyszerű a módja. De akkor adódik a kérdés: miért csak a felére, nem volna jobb legalább a negyedére? És miért csak a jövő év végére?

Meglehet, mindez a kémregények világába való fantáziálás, de egyetlen épeszű érvet sem találok arra, hogy miért vállalja a magyar kormány a Putyin utolsó EU-s csatlósának igazán méltatlan szerepét.

Az a benyomásom, hogy Medgyessy Péter volt az utolsó magyar miniszterelnök, aki családi hagyományaihoz híven úgy viselkedett és öltözködött, mint egy úriember. S ami még ennél is fontosabb: betartotta a választási ígéreteit. Bele is bukott.

A gimnázium igazgatójának megmondta-e valaki, hogy tanítványa miért és legfőképp kikért emelte fel hangját? És az igazgató úr vajon tudja-e, hogy Pankotai Lili nem a matek, a magyar, a töri vagy az osztályfőnöki órán szólt hozzá, hanem egy többtízezres tömegtüntetésen?