VÉLEM ÉN

Milyen más lenne most a magyar családok helyzete, ha Orbán az elmúlt tizenkét évben nem betonba öntött volna sok ezer milliárdnyi uniós pénzt, hanem például a családi- és társasházak korszerűsítését támogatja?! De még most sem cselekszik, amikor baj van.

Gelencsér Ferenc, a Momentum elnöke nem nyilas... ebben a helyzetben bátran mondható általánosnak az ország tényleg visszafordíthatatlannak tűnő elkötelezett, pártos irányú, bérhez és jutalomhoz, nemzeti díjakhoz és lovagkeresztséghez kötött totális történelmi elhülyülése.

A politika színterében a Fidesz romboló tevékenysége a többi párttal szemben könnyen átlátható, hiszen Orbán nemcsak meghirdette a centrális pártrendszert és erőteret, hanem a többi párt gyengítésével sokat is tett annak kialakításáért.

A történelemkönyv szövege és rajza nem csak ostoba, de hazug is. Arra szolgál, hogy a háborúért felelősnek tüntesse föl Ukrajnát, az Egyesült Államokat és az Európai Uniót – benne hazánkat (!) – és elkenje Oroszország szerepét.

A politikai befolyás ma már nem úgy működik a bíróságokon, hogy az adott ügyben odaszólnak az adott bírónak, hanem azáltal, hogy bizonyos bírói posztokra a kinevezési rendszernek köszönhetően eleve NER-konform bírák kerülnek.

Nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy amit a Fidesz aknamunkájának véltek és vélnek, az voltaképpen az ellenzéki útkeresés félreértése. Az is feltűnt persze, hogy az immár tejhatalmat gyakorló kormánypárt a szalámizásban hajlamos ügyeskedni.

A kivégzés elmaradt. Jumping Joe 1946. szeptember 14-én az oltár elé vezette szerelmét, JoAnne Hollowellt. Ugyanabban a templomban, ugyanaz a pap eskette meg, aki előzőleg a gyászmisét mondta érte.

A zöldpárti Robert Habeck gazdasági miniszter ezzel szemben rendkívül népszerű, honfitársai őt tartanák legalkalmasabbnak a kancellári tisztsége. A zöldek egykori társelnökét igazi kommunikációs zseninek tartják, pedig stratégiája igen egyszerű.

A második világháború végén George Marshall, az Egyesült Államok külügyminisztere tervet készített a harcok által tönkretett európai nemzetek gazdaságának újjáépítésére - ez az erőfeszítés az Egyesült Államok akkori költségvetésének két százalékát igényelte.

A helyzet nehéz, és csak optimizmusunk mondatja velünk, hogy nem reménytelen. Pillanatnyilag nem az a kérdés, hogy az ellenzéki pártok tudnának-e kormányozni. Először is azt kellene megmutatniuk, hogy alkalmasak az ellenzéki szerep betöltésére.