VÉLEM ÉN

Megsegítette mind Románia kormányát, mind annak ellenzékét. Lehetőséget adott a kormánykoalíció képviselőinek, hogy az Európai Unió értékeinek védőiként tetszelegjenek, és ne foglalkozzanak az aszállyal, a növekvő inflációval...

A kormányoldalon axióma, hogy Orbánnak mindig, mindenhol, mindenkor igaza van - az összes hazai és külföldi szereplőt hozzá kell viszonyítani. Aki szövetségre lépett vele, támogatja vagy méltatja, az dicsérendő...

Vajon miért lehetséges, hogy egy magát újságnak nevező valami nem arról ír, miként és hogyan sújtja az embereket a hirtelen bevezetett új törvény, ellenkezőleg: az elégedetlenkedőket, a nehéz élethelyzetbe kerülőket tűzi pellengérre?

Béke, halljuk a kormányfőtől, békére van szükség, ami az ő értelmezésében azt jelentené, hogy Ukrajna leteszi a fegyvert, és átadja területeit Putyinnak. Most azt hangsúlyozza: nekünk észnél kell lennünk, nehogy a háború tovább terjedjen...

Szeptemberben Orbán negyvennyolc órán belül két kollégáját is megbuktatta. Előbb Vilniusban Andrius Kubilius litván miniszterelnököt, aztán Tbilisziben Miheil Szaakasvili grúz elnököt látogatta meg. Az utóbbi kampánygyűlésén beszédet is mondott.

Lehet és kell is a különböző kultúrák együttéléséről beszélni, vitatkozni. De amikor a miniszterelnök fajok keveredéséről beszél, akkor amögött ott vannak a cigány magyarok, az afrikai bevándorlók Magyarországon született, magyarul beszélő, magyar gyerekei...

Mindez egy olyan országban történik, amely európai összehasonlításban egy főre vetítve messze a legtöbbet költötte mind a vakcinák beszerzésére, mind a vakcinázással kapcsolatos politikai üzenetek célba juttatására.

Tusványoson, harminc plusz fokban. Ott áll. Háta nem púpos. Csak kocka. A fehér ing alatt alatt kevlár mellényt visel. Golyófogót. Körülötte csupa jó barát. De olvasott már a császárokról néhány klasszikust. Vagy elmesélték neki.

Én nem akartam rászorultság alapú lenni, hát nem vagyunk mi baloldaliak, szolidárisak meg aztán pláne nem. Ez volt a mi közös ügyünk, hogy én mindenkinek járok, gazdagnak, szegénynek, kormánypártinak és ellenzékinek egyaránt...

Arról is értesülhettünk, hogy a háború ’legoptimálisabb’ ellenszere a béke, ez már aztán olyan elbizonytalanodást idézett elő a sokat megbírt hallgatóságban, hogy erősítésként bizonyos tudatmódosító ingredimentumok is előkerültek...