VÉLEM ÉN

Bizony volt olyan párt, amely a kokárdával próbálta magát megjelölni. Aztán olyan is előfordult, hogy egy párt saját magát "nemzeti oldalnak" nevezte, a kormányát a "nemzeti ügyek kormányának", a mindennapos tolvajlást pedig nemzeti együttműködésnek.

Ennél több méltóság van az állatvilágban. Mielőtt a hamis reményeik is elvesznek, az önmagukat feladó emberek már elvesztek. Politikai értelemben is abszurd, hogy demokraták önként lemondjanak a demokráciáról.

Persze szépséget mindenben lehet találni. Halál esetén főleg a más halálában, a sajátunkhoz hiányzik a kellő távlat. Közelről mindig randább. És mindenkiben van valami szépség, csak keresni kell. Schmidt Máriának például szép nagy vagyona van.

A tagországok megingathatatlan támogatásukról biztosították háborús erőfeszítéseiben az agressziót elszenvedő országot. Orbán Viktor tehát elkötelezte magát Ukrajna majdani NATO-tagsága és az ország háborús erőfeszítéseinek támogatása mellett.

Nocsak, minő meglepetés! Szóval a külső szemlélő is felrántja a szemöldökét, vajon mit csinál a magyar kormány a Száhel-övezetben? Mivel nincs ott semmi érdekeltségünk, nyilván Orbánék valamit előkészítenek, hogy legyen. Akkor találgassunk!

Tiltakozó megmozdulásokra, sztrájkokra lehet számítani. Orbán Viktor még a hivatalos végeredmény kihirdetése előtt, az elsők között gratulált a putyinista kormánypártnak a “győzelemhez”. Újabb leleplező gesztus a szuverenista külpolitika valódi jelentéséről...

Legyen a kegyeletsértő, a félmúlt minden terhét magába sűrítő szobor műemlék, és bontsák le közben a Magyar Rádió az utolsó szögig valódi nemzeti értékeket hordozó épületeit. Tán nem is értik meg soha, mit műveltek ezzel az országgal. 

Nem ülök fel annak a rémhírnek, hogy merényletet készítenek elő Orbán ellen, és azt sem gondolnám komolyan, hogy nekünk Brüsszeltől kell tartanunk. Márpedig Orbán ezt a veszélyt rajzolta fel az ő magyarjainak – lássuk be: nincsenek kevesen...

A kiküldetésvezetőnk levett a futószalagról egy filmet – a színes film akkor még hiánycikk volt Romániában –, nézegette, bólogatva, mintha értette volna, amit írtak rajta – és nem tette vissza a futószalagra, hanem zsebre tette, mintha az övé lett volna.

Mert brüsszelita hisztéria ide, magyarita töketlenkedés oda – nem engedhetünk a 2010-ből: a világrendszerváltás nem maradhat el. A világrendszerváltásról még ez év elején Tusványoson határoztak a magyaremberek a Semlegességi Nyilatkozat kibocsátásával.