VÉLEM ÉN

Orbán és társai majdhogynem eszelős Amerika-ellenessége, nyílt vádaskodása, a „guruló dollárok” hecckampány, az amerikaiak megfigyelése és a Fidesz-vádak hogy a CIA el akarja (Orbánt – a szerk.) távolítani a hatalomból – 1941. december 12-re emlékeztetnek.

Ausztria leszavazta a két ország Schengen csatlakozását, holott saját statisztikái szerint is a nyugat-balkáni útvonalon érkezőknek csak egy kisebb része választja a romániai kerülőutat és az eggyel több határellenőrzést.

Noha a brit Sun arról írt, hogy börtönbüntetéssel, sőt akár halálbüntetéssel is sújthatják a protestáló játékosokat, szerencsére ennyire mégsem rossz a helyzet. A rezsim eddig inkább az eltiltás és az elhallgattatás eszközével élt.

Nemzetközi példák bizonyítják a nacionalista és jobboldali elvakultsággal fertőzött tömegek felelősségét. Kimondható, hogy az Orbán-kormányzat mellett a magyar nép többsége sem felmenthető a hatalmas uniós támogatás elvesztéséért. 

Mi volna, ha a kormány úgy döntene, hogy minden tizedik magyar embert szöges hordóban kell legurítani a Gellérthegyről. (A szögek, tévedés ne essék, a hordón belül vannak). A rendeletet éjfél előtt egy perccel tennék közzé a Magyar Közlönyben.

Valójában Grúzia számára zászlóshajó-projektről van szó. Ha majd megvalósul Azerbajdzsánt köti össze az EU-val, első lépésként azonban, ahhoz, hogy uniós finanszírozást kapjon, két EU-tagállamra volt szükség.

Okkal lyukadtunk ki a kormánypropagandánál a világ búbánat-rangsorának értékelésekor. Hiszen a magyarok még úgy is a legpocsékabbnak látták 2022-t, hogy a saját pénzükből lyukat beszéltek a hasukba (a kormány lehazudta nekik az égből az árakat.)

A folyamatos médiazaj és figyelemelterelés közepette a semmittevés valóban forradalmi tettnek tűnik, egyúttal talán a leginkább emberi cselekvésnek. Egy olyan rendszerben ugyanis, amelyben csak a végeredmény számít, a kultúra is veszélyben forog.

Azt mondta szerdán a miniszterelnök, hogy kimaradtunk a háborúból. Nyilván abban a reményben, hogy ezt majd kiemeli az orosz nagykövetség hazaküldött távirata, idehaza pedig meghallják az oroszbarátsághoz és ukránutálathoz szoktatott szavazói.

Már csak azt nem értem, hogy Belarusz, vagy Szerbia miért nem az EU tagja, hiszen simán teljesítik az orbáni kritériumokat! Az EU boldogan várja hát új tagállami diktátorok színrelépését is, pénz van dögivel, alig várják...