VÉLEM ÉN

Hearsttől egyenes vonal húzható Donald Trumpig, amennyiben olyan populistákról beszélünk, akik semmit nem akarnak kezdeni a társadalmi reformokkal. Kormányozni szeretnek a kormányzás kedvéért. Ez a karakter nem törekszik másra, mint hírverésre...

Emmanuel Macronra egyre ingerültebben tekint az Egyesült Államok. Washington még megemésztette, hogy a francia elnök 2019 végén agyhalottnak nevezte a NATO-t. Akkor kimondta azt, amit sokan gondoltak: Donald nem is titkolta, mennyire megveti.

Ha így megy tovább, el fogunk jutni ahhoz is, hogy Galileivel szemben az inkvizíciónak volt igaza és a Föld nem a Nap körül kering, hanem fordítva. (Szegény magyar űrhajós, hogy meg lesz lepve.) A „Magyarország 1956 – Ukrajna 2023” plakátok kellenek.

Semjén Zsoltnak és társainak kedvenc napszaka az éjszaka. A sötétség az ő világuk, úgy gondolják, hogy olyankor nem látják őket, és ezért mindent megtehetnek. Lophatnak, ha úgy tartja kedvük, fosztogathatnak, elvehetik mások jogát, lehetőségeit egy élhetőbb világhoz.

Gazdaságpolitikai fordulat híján a lényegen már az sem fog változtatni, ha döntően nemzetközi folyamatok hatására előbb-utóbb érdemben csökkeni kezd a pénzromlás üteme, s a kormány örömittasan körbetáncolja saját magát.

A digitális korban annyira megszemélyesedett (perszonifikálódott) a közéleti vitakultúra, hogy a rendszer ellenzői majdnem mindent a rendszer névadójához vezetnek vissza. Aki egyébként maga is tesz arról, hogy majdnem minden róla szóljon.

Az ő munkásságában leginkább a társadalmi kapcsolatok és világmagyarázatok okkulttá tételére irányuló igyekezetet látom. Nem találok benne semmiféle megvilágosító rákérdezést, még kevesebb társadalmi felszabadító potenciált. 

Az ATV-ben folyó politikai pankrációk egyik állandó résztvevője az a Jeszenszky Zsolt lesz, aki Baranyi Krisztina IX. kerületi polgármesterről többek között azt mondta, hogy "inkább egy kecskét dugnának meg, mert azt legalább utána meg lehet enni".

Nagy ajándék, hogy ez az életút megmaradt a multiverzum egy másik síkján, és hogy itt a szabadság olyasvalami lett, amiért nem kell nap mint nap vágyakozni, legtöbbször úgy, hogy el sem tudom képzelni, milyen lehet a mindennapokban.

Nem igényel különösebb elemzést az a megállapítás, hogy Gyöngyösi Márton tíz évvel ezelőtti és az elmúlt években tanúsított magatartása között ég és föld a különbség. Bár a kételyek nem tűntek el, tény: a változás jó irányba történt.