VÉLEM ÉN

A gondolatot azzal szemléltette, hogy ha róla valaki azt írja, hogy ő kannibál, akkor az első olvasó még kételkedik, a második már elgondolkodik ennek az igazságán, a sokadik pedig már hitelt fog szavazni ennek a feltevésnek.

Van nekünk erről egy történetünk: volt egyszer egy Népszabadság, amelyet éppen abban a pillanatban sikerült kivégeznie a NER-nek, amikor az idegenszívű osztrák Pecinától a legmagyarabb gázszerelőhöz került.

Ez a negyedik kétharmad valóban sok embert összetört, önbecsülésüket, állampolgári méltóságukat porrá zúzta. Ösztönösen érzik, hogy a megoldás, akárcsak Horthy és Kádár alatt, ismét kitolódott a végtelenbe és a véletlenbe...

„A média stratégiai ágazat és szuverenitási kérdés, mert aki uralja egy adott ország médiáját, az uralja annak az országnak a gondolkodását és azon keresztül az országot.” Hát erről van szó. Aki uralja az adott ország médiáját...

Az egyik bulvárlap redakciójában dolgozott egy idős újságíró. A társasági hírekre szakosodott, és furcsa foglalatosságra szánta el magát. Ha hallotta valakiről, hogy rossz bőrben van, megírta a nekrológját. Majd a szöveget elhelyezte egy mappában...

Nem az ellenzék és a kormánypártok szokásos csetepatéja körvonalazódik, hanem az a kérdés, hogy a hatalom bármit megtehet-e, vagy van egy pont, ahol a népesség már nem hagyja, hogy fát vágjanak a hátán.

lehetőleg Újlipótvárosit, de lehet a Dob utca környéke is… – Hú, ennek nagyon örülök! – kiáltotta Istennyila, és tényleg nagyon örült – Mindig ezt mondtam. Ott a lépfene. És a gyönyörű rakpart… Istenem… – és megnyalta a szája szélét.

És most az Unió lázad. Pontosabban az Erasmus és Horizont program európai támogatását blokkolná, ha a magyar kormány nem változtat ezen a rendszeren. És a magyar kormány nem akar változtatni, hanem ellentámad. Demagóg módon arra hivatkozik, hogy Brüsszel a diákjainkat akarja büntetni.

A kormány nem adott be sem vakcinát, sem pedig gyógyszert az infláció ellen, sőt éveken át doppingszerekkel erősítette. Az áremelkedés üteme nem is attól fog csökkenni, hogy ezekről végre leálltak, hanem attól, hogy egész Európában enyhült az inflációs nyomás...

És most gondolkozzunk el, milyen nyomorult élet az, amelyben a legfőbb izgalmat az szolgáltatja, hogy egy értelmiségieknek írt újságban valaki azt írta a Jóistenről, hogy nincs. Milyen fenntarthatatlan, hazugságokból összerótt Patyomkin-falu, aminek deszkáiba kapaszkodnak?