VÉLEM ÉN

Az egyiken Messi és Mbappé látható kéz a kézben, ott Katarban a drámai végkifejletű, mégis valahol felemelő foci-vb után, a zöld gyepen, a másik még 2013-ból való, ahol Messi Izraelben a siratófalnál a békéért imádkozik, kipával a fején.

A teljhatalom megtestesítői világszerte ajnározzák, babusgatják, bálványozzák, becézgetik, dédelgetik, dicsőítik, elhalmozzák minden földi jóval, istenítik, kényeztetik, magasztalják a kiválasztott hírességeket.

A negyedik csoport pedig menekül. A társadalomtól, önmagától és az álmaitól. A könnyű, felelőtlen kalandba, előregyártott borzongásba. Szerintem ez a legszebb az egészben. Hogy ez a kategória még a bronzéremig se vitte.

Mert én is ráakadtam testvéretek árulkodó tátott szájára, s már egy kortárs hazai utazóval, Sütő Andrással érdeklődöm: „Mifajta tájékoztatásra volt éhes az a dohos kőszáj? Mindenre – így a válasz –, amivel az eretnek gondolkodás bélyegét bárkire rá lehet sütni.

Ráadásul Orbán Ráhel, mint mindenki más, pogányként látta meg a napvilágot (bizony, még a miniszterelnök lánya is!), s ő is (mint a többi keresztény) a keresztségben született újjá. A keresztelőt nem ismétlik meg, nem visszatapsolható, nem lehet újrázni...

Talán még le is állítaná a szónokot, amikor Királyunk azzal henceg, hogy míg mások „szügyig állnak benne”, mi kimaradtunk a háborúból. Ha kimaradtunk, akkor mi a jó égnek a folytonos rendkívüli állapot? Amiben viszont benne vagyunk. Nemcsak szügyig.

Tényleg érdemes beleolvasni, ne tessék nyafizni, lehet belőle tanulni, Szálasi óta nem volt ilyen megalázó színvonalú ideológiai holdudvara magyar miniszterelnöknek. Azért az egyik felbüfit idézem, mert olyan kis ner...

Van egy kollégám, akire érdemes odafigyelni. Alig néhány éve araszol az újságírói pályán, de videóival ismertséget vívott ki magának. Pedig ha kormánypárti politikusokat szólít meg, többnyire nem is kap tőlük választ.

Egy polgári berendezkedésű országban – a szubszidiaritás elvének megfelelően – megengedhetetlen, hogy az adófizetők által összedobott közös kalap tartalmáról ne az adófizetők által megválasztott plénum döntsön.

Amíg ezeket nem tisztázzák, bizony nem jön a pénz. Az uniós diplomaták pedig gúnyos mosollyal a bajszuk alatt azt mormogják: „Ha eddig Orbán húzta az időt, akkor most mi is tudjuk húzni az időt”. És ebben nyilván élen járnak a svéd és finn kollégák...