VÉLEM ÉN

Magyar Péter kiugrott klántagként kiteregette a nyilvánosságnak a NER-maffia belső működését, a NER most azzal revolverezi Magyart, hogy anno, fideszes ifjútörökként miket írogatott alá felsőbb parancsra. Nem kérdéses az ilyen purgálás jótékony hatása...

De ha tetszett, ha jó volt, ha meg akarom mutatni, hogy tetszett – és miért ne akarnám, elvégre imádom a színházat és a színészeket –, akkor felállok, és tapsolok, vagy tapsolok, és felállok. Nem a sorrend számít, hanem az ostoba gátlások levetkőzése.

Két formai okból sem lehet komolyan venni. Először is, az elnöknek nincs joga a párt központi, döntéshozó fóruma által szentesített kormánykoalíciót hirtelen felindulásból, jóváhagyás nélkül felbontani. Másodszor, a párt miniszterei nem kívánnak lemondani...

Látjátok, feleim: most elmesélem nektek itt, hogyan szabadítottuk ki az Ébredő szabadságot, a Harckészséget, az Áldozatkészséget és a Haldokló harcost; bár nem a régi helyükre tértek vissza, de köztéren állnak ők, és kihúzta ki magát.

A tárgyaláson meg nyilván azt mondják majd, hogy parancsra tettem, hát édes istenem. Tévedni, félreérteni dolgokat, rosszul értelmezni velejárója az újságírói munkának is. Tudatosan hazudni – ráadásul egy diktatúra langymeleg érdekében, aljasság.

Ajánlanám helyettük a nagy szervező Alexander Bachot, a közéletet erélyesen megtisztító, idős korára magyaros mentét öltő Haynaut, illetve a méltatlanul mellőzött vértanúkat, Lamberget és Latourt, de mindenekelőtt a jó Pató Pált...

Elnézem őket így egymás mellett, és kicsit megbillen a hitem az analógiák rendszerében, különösen abban, hogy két dolog sosem lehet azonos (különben egy dolog lenne). Persze, inkább mégis az a helyzet, hogy ezek egy dolog (vagy ez egy dolgok), még ha...

Inog az egész alapzat. A kormány akkor se tudna lemondani a főváros sarcolásáról, ha politikai érdeke úgy kívánná. Egyszerűen szükségük van a fővárosi befizetésre. Nem látszódik az a párhuzamos univerzum, amelyben mindebből egy szép új világot teremne.

E két mérkőzésen nagyjából-egészéből a pályán sem volt sem a válogatott, sem a Fradi. Bár az eredmények közötti különbség akár sugallhatná, hogy az utóbbi igen. Az utóbbi esetében Brüsszelt megint nem sikerült „elfoglalni”...

„Minden magyar számára a világ legjobb dolga magyarnak lenni!” – fogalmazta meg az identitásvédő kultúrpolitika vezérgondolatát a Nebántsdamagyart Identitáskutató Intézet elnök-vezérigazgatója a versengésre éhes türk népek identitásbajnokságán.