VÉLEM ÉN

Nem is rabolnám most az idődet. Mondom, mire gondoltam. Szerveznék egy családi összejövetelt a rokonoknak, unokatestvéreknek, gyerekeknek. Ott összerázódnánk egy kicsit és utána rendszeressé tennénk ezeket a traccspartikat. Mit szólsz hozzá?

Prospero, ahogy az már illik, sok örömöt és csillogást szerzett, de sok bosszúságot és elkeseredést is – ezek nélkül nem is lenne munka a munka. Több újságírói pályát elindított, és mindenkinek kevesebb kötete lenne, ha Prospero nem kérte volna tőlük...

Szóval a magyar elhárításnál valami kurvára nem működik. Nagyjából ennek szellemében lehet értékelni, amikor Szijjártó Péter arról nagyképűsködik hogy a magyar kártyával beérkező oroszok, meg beloruszok szigorú hatósági kontroll alatt vannak.

A feltételek ismertek. A bizottság azt szeretné, hogy semmilyen politikai szereplő ne vehessen részt magyar egyetemek irányításában. Ehhez képest még ma is fideszes képviselők, polgármesterek pöffeszkednek több egyetem élén.

Cuki a mandineres kisgyerek is, ahogy erőlködik, nagyon-nagyon csúnyát akar mondani, úgyhogy szerinte én nem is lesüllyedtem pártpropagandistának, hanem... hanem felsüllyedtem, mert előtte – hát előtte eszerint valami még rosszabb voltam...

Hiszen ő maga az elmúlt időszakban szóval és tettel – a körei által irányított bankon keresztül olykor pénzzel is – számtalan alkalommal világossá tette, kit támogat egy-egy választáson. Vagyis „idegenként” kit látna szívesen egy másik ország élén.

Hogy az érintettek tudják, honnan hova süllyedtek, és abban kinek milyen szerepe volt, nem árt összefoglalni a múltat. A nyugdíjak elértéktelenedésének fő oka a vegyes (vagy „svájci”) indexálás végleges eltörlése volt.

Az itthoni sajtóban kerülték a szókapcsolatot, az emigráció fórumain gyakran emlegették – mint az ellenállás jelképét. A rendszer megingását jelzi, hogy az első hiteles szakmai értelmezés 1989. október 20-án jelent meg az Élet és Tudományban.

Bizony volt olyan párt, amely a kokárdával próbálta magát megjelölni. Aztán olyan is előfordult, hogy egy párt saját magát "nemzeti oldalnak" nevezte, a kormányát a "nemzeti ügyek kormányának", a mindennapos tolvajlást pedig nemzeti együttműködésnek.

Nem az fő probléma, hogy a vesztes oldalhoz csatlakoztunk, hanem az, hogy a morálisan vállalhatatlan oldalon, a Gonosz oldalán léptünk háborúba és amikor ez már teljesen nyilvánvaló volt, akkor sem volt erőnk a következtetések levonására...