VÉLEM ÉN

Nem mondhatni, hogy ne vette volna komolyan saját jelszavát: csinovnyikjai, funkcionáriusai, vezetői, komisszárjai és azok rokonai, barátai és üzletfelei tovább gazdagodtak. Ebben persze nem volt semmi új, de gazdaság is volt benne, meg politika is bőven...

– Igen, én is grúz vagyok. Tudja, Lavrentyij Pavlovics, hogy mit mondogatnak rólunk a szovjet proletárok? – Tudom, Sztálin elvtárs! Én küldöm a jelentéseket. Azt mondogatják, hogy "Azok a rohadt grúz kannibálok a Kremlben!"

Magyarországon nincs ebben semmi különleges. Állandó Samhainban élünk, ledőlt már régen a ráció összes védfala, pengés határkerítések védik a vigyorgó gonoszság sötét mocsarait. Kedélyes kísértetek, virgonc vámpírok örök dáridója folyik...

A Stanford Egyetem diákjaként kapott vízumot és vállalhatott volna munkát, csakhogy még a beiratkozást is elbliccelte, így Musk illegális bevándorlóként építette fel a Zip2 nevű startup cégét. Biden ezután képmutatással vádolta Muskot.

Akkor csak az oroszok szóltak bele az itteni életbe (igaz, elég keményen), most meg mindenféle lengyel, balti és francia buzeránsok akarják előírni, hogyan éljünk – morognak. Az oroszok tényleg úgy viselkedtek nálunk, mintha ők lennének a gazdák...

A kalandos meséket előbb Angliában kapta szárnyra a siker, majd az Egyesült Államokba repítette. A Life magazin azt írta, Kennedy elnök kedvenc olvasmánya is Bond: az Oroszországból szeretettel (1959).

Orbánnak még az is belefér, hogy pont abban a Grúziában legyen Putyin bábja – ezt amúgy, így, magyarul a fejéhez is vágták Tbilisziben –, aminek kapcsán még az utolsó posztszovjet imperialista agressziót elítélő nyilatkozatát megfogalmazta 2008-ban...

"Idén augusztus elsejével elhasználtuk a Föld megújuló éves erőforrásait” – olvasom, és azon töprengek, mi lenne, ha nem naponta-óránként-percenként jönnének velem szembe az ilyen jellegű hírek. Akárcsak azok, amelyek földrengésekről adnak hírt...

Az utóbbi időben sokan úgy tesznek, mintha nem emlékeznének, hogy ők maguk óva intettek attól, nehogy visszajöjjenek az oroszok az „ablakon”. S bár az ukrán ablakon valahogy mégis visszakúszni látszanak, szerencsére még nincsenek itt a „spájzban”.

Dokumentumok sora bizonyítja: 1956-ban a „Ruszkik haza!”, a függetlenség és a szabadság követelése mellett a szolidaritás volt a magyarok vezérfonala. – „Nekünk, magyaroknak is el kell döntenünk, hogy akarunk-e háborúba menni Oroszország ellen."