VÉLEM ÉN

Azonban balszerencséjére csupa drága ételnemű: Roberta szardínia, téli szalámi, prágai sonka volt kapható. Szegény Dani, kénytelen-kelletlen megvásárolta a szükséges mennyiséget (tekintélyes összegre rúgott), és a csomaggal a táskájában hazament.

Azt mondta, hogy ő bizony, Novák helyében már az első cikkek megjelenése után feladta volna hivatalát. De nem tette. Mint ahogy Varga Judit sem. Sőt: az egész kormány, a Fidesz hallgatott. Nem tudom, hogy Rákay akkor javasolt-e valamit.

Még egy lépéssel közelebb került az ország ahhoz, hogy legyen minden jobb. Bár a viccpártiságot sosem értettem igazán az elmúlt években, merthogy sokkal inkább vicc a rendszer, a NER és a magyar közélet ellenzékestül, mint a kutyapárt ironizáló fricskái.

Szégyenkezem Magyarország államfője miatt, továbbá azok miatt, akik beszédét hálás tapssal fogadták, s legfőképp szégyenkezem a hatszázezer áldozatot ért gyalázatos kegyeletsértés miatt. A holokauszt emlékezetét politikai termékké silányították.

Amikor a diktátorban lemerül az elem, amikor már csak pislákol a fény, és már nem valamiféle önjelölt erkölcsi világítótoronyként vakítja a nagyérdeműt. Jó ezt látni, jó ezt élőben nézni. Ezt a vergődést, ezt a szánalmas haláltusát.

A közösségi oldalt lazábban vehetik, elvégre csak kiírják magukból a kutyafuttából megfogalmazott véleményüket. Vannak olyanok, akik ezt a felületességet, könnyedséget, nagyvonalúságot vállalják is a nyilvánosság előtt.

Ukrajna függetlenségét öt különböző biztonsági garancia védte. Amennyiben elfogadjuk az ukrán területveszteséget, azzal újra legitimáljuk Európában a hódító háborúkat, az államközi biztonsági garanciákat pedig érvénytelenítjük.

Az értékrendszerét és a világképét még jól át kell gondolnia. Ebben pedig segíteni kell neki, mert tizennégy éve nem roppant ekkorát a diktatúra kitinpáncélja, és a bomlási folyamat Magyar Pétert, egy időre biztosan, kulcspozícióba helyezte.

A giccs-igény: állapot, sajna elég tartós, elég állhatatos, és aki ebben az állapotban leledzik, hiába próbálunk neki mást adni, arcunkba löttyinti, mint a jenki a citromlevet… Nézett-e már valaki megrázó, nagy filmet a moziban úgy, hogy a háta mögött röhincséltek?

Ahogy nem volt politikai esemény a holokauszt, ugyanúgy nem teheti senki politikai eseménnyé a holokausztra való emlékezés kegyeleti pillanatát sem. Aki ezt ilyen vagy olyan megfontolásból megteszi, az instrumentalizálja, puszta politikai eszközként használja fel...