VÉLEM ÉN

A nő hangosan zokogott a Hősök terén, amikor bántalmazott gyermekek mondatait olvasták fel. Arcát sáljába fúrta. Több százezren hallották ezeket a mondatokat ott. S ennél sokkal többen hallották rendelőben, irodában, tanáriban, konyhaasztal mellett.

– Tóni! Így utólag levonva a tanulságot, szerinted mi lett volna a jó kommunikáció ebben az elcseszett ügyben? – Egyszerű. A hosszú mismásolás helyett a dolgok azonnali őszinte feltárása, őszinte bocsánatkéréssel. – Ööö... Figyelj már, Tóni!

Másképp fogalmazva: októberben Putyin hívta őt, és ha Putyin hívja, akkor ugye menni kell. De egyébként nem ez a jól nevelt kutyák egyik jellemzője véletlenül? Behívásnak hívják: ha a gazdi hívja, akkor a kutyus jön.

A helyettesítő újságíró a megszokottnál hosszadalmasabb okfejtésekbe bonyolódott, ez türelmetlenségre, feszengésre késztette a kormányfőt. Akik nemcsak hallgatták a beszélgetéseket, hanem látták is a világhálón, érdekes jelenséget figyelhettek meg.

Az, hogy a külföldön eszközölt magyar beruházások profitját hazahozzák, általában igen nagy baromság. Mert ha megtérül, akkor külföldön is fogja befektetni. és vidáman sz@rik a Hungaroführerre, mert még ő sem parancsolhatja meg, hogy hazahozzák.

Az Operaházon nem a művészeti teljesítményt kell számonkérni, hanem ugyanazt, amit az Operaházon kívüli Magyarországon, minden kis trafik és gigantikus cégcsoport esetében: ki kinek itt a csókosa, ki, miért és hogyan üzemelteti a büfét, a trafikot, a...

Egy resti a világ, s e színház itt a váróterme. / Jó étvágyat hát, de sok beszédnek sok az alja: / A vége még messze, ne számítson benne heppiendre / Vegyen valami rágcsát, úgy várjon a „többi néma csend”-re: Majd csengetünk, ha már mindenki rendezte a számlát.

Orbán nem vállalt kockázatot, nem áll Washingtonban valódi kérdések elé. Egy olyan trumpista szervezet vezetőjével találkozik, amely azonos illiberális, fasiszta ideológiát vall. A panelbeszélgetés címe: „Az Egyesült Államok és Magyarország kapcsolatainak jövője”.

Hol van már az az idő, amikor egy lapon emlegették Európában Magyarországot és Lengyelországot… Ugyan Varsóban a populista Jog és Igazságosság uralta kormányt csak tavaly decemberben váltották le, ez az idő sokkal többnek tűnik három hónapnál.

Navalnij utóbb bocsánatot kért a grúz néptől, majd az ukrántól is, amiért 2014-ben még jó ötletnek vélte a Krím és a Donbász elcsatolását. Ha kitartott volna akkori véleménye mellett, alighanem még ma is élne, de volt lelkiereje beismerni tévedéseit. Ugyanez Orbánnak nehezebben megy...