VÉLEM ÉN

Az ember persze nem annak örül, hogy legatyásodott az ország, és Európa legszegényebb nemzetévé küzdötte le magát, hanem annak, hogy végre többen látják, mint nem, hogy ennek kizárólag az Orbán-rezsim az oka. A szakadatlan és arcátlan lopás.

Mozis műveltsége a legtájékozottabb kritikusokéval vetélkedhet, ha nem haladja meg azokét. Arról persze fogalmam sincs, mindez hogyan csapódik le benne. Milyen mentális, kognitív és érzelmi szűrőkön keresztül alakulnak át benne a látottak élménnyé, tudássá.

Kötődik Szabadkához, Rómához, Lengyelországhoz, és dolgozott néhány évig a Fülöp-szigeteken meg Magyarországon is. Az anyanyelvén kívül beszél szerbül, horvátul, angolul, németül, olaszul, lengyelül, és Manila miatt talán spanyolul is megérteti magát.

Ami a lyukas zoknit illeti, Einstein és Faludy György még zoknit sem hordott. Kafka sok helyen számolt be a „lét rongyai”-ról, a kopott, elhasználódott ruhákról és lyukas zoknikról, kifejezetten pozitív módon, mint az emberség és sérülékenység manifesztumairól.

Gondban vannak, és mivel meggyőződésem szerint ez a gond nem a Tisza, ami egy az egyben Fidesz-irányította projekt, így hát marad az, hogy mégis attól félnek, hogy ez már nem lesz elég a társadalmi elégedetlenség becsatornázására. Úgy legyen.

Hát emlékszem én mindenre? Akkor mit csodálkozunk, hogy a szerb elnök meg a belügyminiszter nem emlékszik arra, mit mondott egy-két-három-négy napja. Ha valaki tudja, az emlékezet milyen csalóka, az én vagyok. Egyszer majd előkeresem a fényképet...

Az egész trumpi idétlenkedés egy három hónapos szomorújáték lett, szánalomparádé. Amivel jól meggyőzték Oroszországot, hogy az USA egy elhülyülő, lehanyatló világhatalom, az EU-t pedig arról, hogy Amerikára nem lehet számítani.

A Turul Nézőpont Intézet lélekvándorlási szakosztályának számításai szerint biztosra vehető, hogy Trump elnök valamelyik előző életében magyar volt. Hogy is lehetett volna másként? Az én képzelőerőmet, bár szárnyal, mint az egerésző ölyv, ez meghaladná.

Az önmagáért kiálló civilség nem feltétlenül új jelenség, valami nyugatosság mindig ott volt habként a társadalmon, mint valami illúziófelhő, ami annyi generációt vezetett már félre. Van, de a vanásnál sosem több. Örökös kisebbségre ítélt. 

És azt sem tudom milyen, hogy amikor bármi baj van a világban, a te munkád szűnik meg először, ha volt egyáltalán, hogy téged raknak ki a munkásszállóról, hogy prostinak állsz, mert nem tudsz enni adni a gyerekednek.