VÉLEM ÉN

A náci nyelv beszivárog a tudatba, és ott fészket ver. A szó tehát nemcsak leír, hanem eltorzít, ural, sőt gyilkolni is tud. De nem kevésbé veszélyesek a képek. A kép nem vitatkozik: megragad, bevésődik, s így a kritikai távolság lehetőségét is elzárja.

A minap éppen pápává változott, még korábban aranyszoborként jelent meg az izraeli szélsőjobboldallal közösen arabtalanított Gázai övezetben, egy kis animágia meg sem kottyan neki, lásd még a Harry Potterben előforduló ember-vérfarkas kombót.

A Tisza árad, a Fidesz egyre több ellentmondás között vergődik. Nem működnek a régi patronok, a karaktergyilkosság olyanná vált, mint az ízét vesztett rágógumi, ki kell köpni hamar, a koncepciós perek már a vádak elhangzásakor veszett ügynek látszanak...

A külföldön élő, nem Romániában adófizető állampolgárok döntenek a romániai szenvedés mértékéről. A következő öt évben ezek az elvándorolt románok más országokban fogják élni az életüket, más gazdaságokban fogyasztanak.

Hogy valami történt, az pár hete érződik. Volt egy EPP-kongresszus. Az RMDSZ az Európai Néppárt tagja. Ott az RMDSZ képviselője, Winkler Gyula megszavazta a Fidesz jelenleg első számú ellenségének, Manfred Webernek az elnöki kinevezését. Érdekes...

Magyar Péter nem tud ukránul, ami külön bizonyíték, mert ha tudna ukránul, nem lenne ukrán kém, mert az nyilvánvaló, hogy az ukrán kémek úgy álcázzak magukat, hogy nem tudnak ukránul, nehogy lebukjanak, hogy tudnak ukránul, ezért jobb, ha eleve.

A Tisza Párt van, de vezetője mintha nem is létezne. Erről van szó! Már a régi rómaiak azt tanácsolták, ne mondjuk ki ellenségeink nevét: nomina sunt odiosa. A nevek említése veszedelmes. Hogyne lenne veszedelmes, ha felidézésével viselője személyét is felidézzük.

Ha pedig Ukrajna enged, akkor nem lehet tovább démonizálni, már nem ellenség, és oda részint a kampánytéma, másrészt a magyar belpolitika svájci bicskájának ígérkező „ukrán ügynök”-bélyeg. Amit mindenkire, akárkire és bárkire rá lehet sütni...

Minden egyes jelenlét vagy távolmaradás önálló gesztus, amely üzenetet közvetít – olykor kimondatlan, mégis nagyon is érthető formában. És ez az üzenet befolyásolhatja a nemzetközi kapcsolatok alakulását, sőt, hosszabb távon az egyház mozgásterét és jövőbeli irányvonalát is.

Igazán nem gondoltam volna, hogy ennyire megihleti a köztársasági elnök – avagy Tóta W. Árpád – Gulyás Gergelyt; a kancellária miniszter a szatyor fing után a lepkefing kifejezéssel állt elő. Mi tagadás: meglepő a finom modorú Gulyástól ez a szóhasználat...