Konok Péter: Szétmászó tengerparti házban éldegélek most éppen itt legbelül
felbérelem az elfakult kis embert, hogy némi fizetségért és egy jó levesért cserébe szedné össze őket (én magam lusta vagyok és finnyás a saját belső emigrációmban – nem dolgozom). Nem mondhatnám, hogy jól csinálja, de azért felfogja a feladat lényegét.